A tengeren túl

2022. / 5. szám

Főszerkesztői beköszöntő

Kedves Olvasók!

A tengeren túl – a népmesékből is tudjuk, hogy ez beláthatatlan messzeségben, az ismert világ határain is túl van. Mert a tengerig még el-eljutottak a régi vándorok is, de tovább sokszor már csak a képzelet merészkedett. És a hajósok, akik visszatértek, veszedelmekről, szörnyekről, örvényekről, tengeri gyilkosokról, szirénekről és kísértetekről meséltek, megannyi veszedelem krónikáját őrizték ezek a borzongató históriák. De hírt adtak távoli földrészekről is, elrejtett kincsekről, mesés gazdagságról, ínycsiklandó gyümölcsökről, virágillatú szigetekről, egy új élet lehetőségeiről. 

Arról, hogy milyen ősi tisztelet él az emberben a tenger iránt, pszichológusok és antropológusok is számos megállapítást tettek. A művelődéstörténészek is rengeteg példát hozhatnak arra, hogy a tengerrel való találkozás, együttélés, a végtelenséggel való szembesülés milyen módon formálta a kultúrát. 

Ha a magyarok és a tenger kapcsolatát kutatjuk, leghamarabb a 20. századi veszteségekkel szembesülünk, kivándorló honfitársakról, elveszített tengeri kikötőről olvashatunk. Látjuk az SMS Szent István pusztulását – az első világháborúban megtorpedózott csatahajó utolsó fél órájának borzadályát filmfelvételek is megőrizték –, tudható, hogy az 1918. június 10-i tragédiában nyolcvankilenc tengerész veszett oda, közülük negyvenegy magyar állampolgár volt, és érthető, hogy a trianoni döntés fényében mennyire jelképes és jóslatszerű képsorok ezek.

De mi most nem a veszteségekről és még csak nem is a tengerről akarunk szólni, hanem azt a kérdést tettük fel, mi van a tengeren túl? Mit kerestek és mit reméltek, akik elindultak oda? Kik azok, akik formálták is a tengeren túli világot? Milyen álmok hajtották azt, aki borászatot alapított az ígéret földjén, vagy aki futószalagot tervezett és autót, amely megváltoztatta a világot? Milyen történeteket írtak azok a magyarok, akik a nemzetközi filmipar élvonalába tartoznak? Mit tanulhatunk a szabadságról egy szabadulóművésztől, aki már életében legendává vált? Miért fordította le latinra a Micimackót egy magyar orvos Brazíliában? Honnan indult Tamási Áron, és a Föld mely szegletére gondolt, miközben hőse, Ábel megtudta, miért vagyunk a világon? Miért kel útra az, aki egyedül vitorlázza körbe a Földet, és milyen tanulságokkal tér vissza a szárazföldre? Mit gondol az otthonról egy festő és egy költő – mi űzi őket éjszaka vásznak és papírlapok elé? 

Azt kerestük tehát, hogy mi hajtja ezeket a kivételes embereket, akik szembe mernek nézni az ismeretlennel. Talán ezekből a történetekből is megsejthető, honnan van az az erő, amely alkotásra sarkall, mozgásban tart és hatalmasabb, mint a tenger.

Szeretettel,

Bonczidai Éva
főszerkesztő

A kiadványból

Tamási Áron és a varázslatos Farkaslaka

Ahol napfény csorog a hegyoldalban

„Akárhol voltam, arra készültem, hogy megyek haza Sóváradra”

Kolozsvári vizit a Kossuth-díjas Király László költőnél

„Amit fontosnak gondolunk, annak a kilencven százaléka nem az”

Fa Nándor: Nem azért lettem világhírű, mert beültem egy hajóba, és elcsusszantam A-ból B-be adott idő alatt