Szalai Klaudia

A zseniális kompozíció él és üt

„Szülővárosomban, Budapesten olyan helyen laktunk, amelynek közelében működött a Munkácsy Mihály Képzőművészeti Szakkör. Ma már a Liget Galéria található helyén.A pikánsabb, aktmodellekről készített rajzok miatt csak szülői engedéllyel járhattak oda a gyerekek, de engem már akkor is nagyon vonzott az, hogy összekenhessek mindent festékekkel” – meséli Baksai József Munkácsy Mihály-díjas festőművész. A művészeti szakma világáról és a különleges alkotói attitűdjéről is beszélgettünk.

Elég korán elkezdtek érdekelni a műszaki dolgok – különösen a fényképészet –, így már tizenéves koromban volt saját gépem. Úgy gondolom, ez is hozzájárult ahhoz, hogy később képekkel foglalatoskodjam.

Egy korábbi interjúban úgy vélekedett, hogy a festészetet és a fényképészetet külön lehet választani egymástól. Miért fontos ezt megtenni?

Két különálló világ, amelyek gyakran segítik egymást, mégis nagymértékben különbözik egyik a másiktól. Tudatosan kell szétválasztani őket. A fényképkészítés során nem tájképekben és nem is szociofotográfiai elemekben gondolkodom. Egy általam előre meghatározott és összeállított kompozíciót örökítek meg. Éppen ezért analóg fényképezőgépeket használok, a digitális gépek ugyanis képesek eltéríteni az embert az eredeti összeállítástól. Ugyanakkor a festészetemet minden esetben az irodalom inspirálja. Már egészen fiatal koromtól kezdve faltam a könyveket, s ez a könyvmánia a mai napig erősen él bennem. Az alkotótevékenység tehát mindig az irodalomból indul ki – nem mint illusztráció, hanem mint egyfajta inspiráció.

Alkotói attitűdjének központi eleme a rétegekből való építkezés. Milyen szimbolikája van ennek az ön művészetében?

A nagyobb festményeimnél az első lépés, hogy megfestek egy végtelenül reálisnak tetsző képet, amelyet aztán elkezdek lerombolni. Megjegyzem, a feleségemet ez rendkívül bosszantja. Engem viszont az a realista látásmód idegesít, amelyet látok. Pusztítás, amelynek végeredménye egy általam elképzelt kompozíció megépülése. A technikát egyébként 15 éves koromban alakítottam ki.Amikor nem sikerült az általam elképzelt kompozíciót megvalósítani, addig gyűrtem és gyömöszöltem az anyagot, amíg el nem kezdett vastagodni. Száradás után tudatosult bennem, hogy valójában jót tett a fő motívumnak ez a fajta térbeli kiemelés. Innentől kezdve konzekvensen törekedtem arra, hogy fókuszba helyezzem a fő elemnek szánt motívumot. A legfontosabbnak azonban máig a kompozíciót tartom. Lehet akármennyire kifogástalanul megfestett a kép, ha nincs megkomponálva, mit sem ér. Ez persze csak az én véleményem. Mint a gótikus képeknél, ahol bár kicsit egyszerűbben van festve, mégis bájos. A zseniális kompozíció él és üt.

Fotó: Kurucz Árpád