Döme Barbara

Vizit a tömegközlekedés fellegvárában

Meglestük, kik Budapest valódi őrangyalai

Petőfi Sándor a villamoson? Megdörzsölöm a szemem, hogy biztosan jól látok-e. Semmi kétség, a költő ül velem szemben, mobiltelefonját nyomkodja. Azonnal beugrik, hogy nemrég láttam terjedni egy mémet az interneten, amelyben Petőfit éppen ebben a szituációban ábrázolták. Most már csak azt nem értem, hogyan kerültem én a mémbe, vagy hogyan került ki onnan Petőfi, mert valamelyiknek meg kellett történnie ahhoz, hogy most itt egymással szemben üljünk.

Miközben Irimiás Alízra, a BKK sajtókommunikációs munkatársára várok, hogy felkísérjen a Futár központba, próbálom felidézni előzetes tájékozódásomból származó ismereteimet, egyebek mellett azt is, hogy a Szabó Ervin téri épületben több szervezet is működik, a BKK az ötödik és a hatodik emeleten kapott helyet. Én leginkább a hatodikra vágyom, ugyanis ott működik az a diszpécserközpont, ahonnan a budapesti tömegközlekedést koordinálják – mielőtt tévutakra keverednénk, már most érdemes tisztázni, hogy a metróközlekedés irányítása nem a BKK-hoz tartozik, hanem közvetlenül a BKV-hoz. Azonban, ha leáll a metró, a pótlóbuszokról a BKK gondoskodik.

Irimiás Alízzal azonnal megtaláljuk a közös hangot, az is hamar kiderül, hogy még anno dolgozott a férjemmel, amiről nem is tudtam. Felmegyünk az ötödik emeletre, ahol Kalmár Attila forgalomfelügyeleti vezető vár minket, hogy általa „bebocsátást nyerhessünk” a Futár központba. A hatodik emeleti diszpécsertermet első ránézésre egy hatalmas űrhajó irányító központjához tudnám hasonlítani. Legalábbis akkor, ha nagyon elengedem a fantáziámat. Mindenhol monitorok villognak, a diszpécserek pedig megállás nélkül dolgoznak.

– Az irányító központban vagyunk, innen koordináljuk Budapest felszíni közlekedését, vagyis az autóbuszokat, trolibuszokat és villamosokat – kezdi Kalmár Attila, miközben körülöttünk szüntelenül pittyegnek a számítógépek, csörögnek a telefonok. – Ez munkanapokon, csúcsidőszakban csaknem 1600 járművet jelent. A forgalomirányítás két szinten folyik, az egyik az integrátori, ahol a kollégáink utastájékoztatással és zavarelhárítással foglalkoznak, a második szinten pedig a közvetlen menetirányítást látja el huszonöt diszpécserünk egy időben. Ők tartják a kapcsolatot a járművezetőkkel. Egy-egy diszpécser hatvan-hetven járművet irányít egyszerre, amelyeket a Futár rendszer által tudunk monitorozni. Ebbe a rendszerbe ugyanis betöltődik a járművek napi tevékenysége, a járművezetők pedig előre bejelentkeznek, és mindaddig önállóan közlekednek, amíg tartani tudják a menetrendet. Amint bármilyen probléma adódik, mondjuk baleset, műszaki hiba, akadály, a rendszeren keresztül jelzi a diszpécsernek, aki egy előre meghatározott tematika szerint dönt arról, hogy milyen beavatkozásra van szükség. 

S hogy ne csak a levegőbe beszéljünk, Kalmár Attila azt is megmutatja, mit látnak a diszpécserek a monitorjukon. Én első ránézésre különböző színű pöttyöket vélek felfedezni, na meg egy térképet. Hamar kiderül, hogy az általam pöttynek titulált jelzések maguk a járművek, amelyeknek pozícióit nyomon tudja követni a diszpécser, például azt is látja, ha késnek, vagyis folyamatosan figyeli a trolik, buszok és villamosok menetrendhez képesti helyzetét is. Mivel minden sofőr regisztrálva van a rendszerben, így a diszpécser azt is tudja, melyik kis ikon mögött név szerint ki áll, vagyis azon a napon ki vezeti az adott tömegközlekedési járművet. A járművezetők a rendszeren keresztül szöveges üzeneteket is küldhetnek az irányítóközpontban dolgozóknak, mint ahogyan ők is válaszolhatnak a sofőröknek. Miközben nézem a monitort és hallgatom a szakembert, arra gondolok, a kis keresztfiaim mennyire élveznék ezt a helyet, ami tényleg rendkívül izgalmas – akár az Olümposz, ahonnan a főistenek irányították az életet.

Tibor története

A monitorok előtt, ahol éppen Kalmár Attila tart nekem gyorstalpalót a Futár központ működéséről, Tibor foglal helyet. Ő az egyik szakember, aki a járművezetőkkel tartja a kapcsolatot. Nem állom meg, hogy meg ne kérdezzem tőle, személyesen ismeri-e azokat a sofőröket, akikkel nap mint nap dolgozik. Azt hiszem, ez a kérdés jogosan vetődik fel az emberben, amikor tudja, hogy 1600 járművet koordinálnak egyszerre a központban. Tibor azt mondja, személyesen ugyan nem ismerhet minden járművezetőt, de név szerint azonosítani tudja néhányukat. Az ismeretség ugyan nem feltétele annak, hogy flottul menjen a főváros járműveinek irányítása, de mindenképpen jólesik, ha a kollégák legalább hang alapján felismerik egymást – meséli Tibor, akit arról is faggatok, gyerekkori álma volt-e, hogy felnőttként egy ilyen helyről irányíthassa a budapesti tömegközlekedést?

– Gyerekkoromban én egészen másról álmodtam. Iskola után véletlenül, egy barátom révén keveredtem a BKV-hoz, ahol kisföldalattit vezettem – meséli Tibor. – Egy idő után hajtott a kíváncsiság, hogy milyen lehet a barikád túloldalán lenni, vagyis irányítani. Láttam, hogy keresnek diszpécsereket, jelentkeztem és felvettek. Amikor megláttam, hogy itt mit kell csinálni, kicsit ijesztő volt, de most már teljesen természetes. Májusban tizenegy éve lesz, hogy itt dolgozom.

Kalmár Attilától közben azt is megtudom, hogy érettségivel lehet jelentkezni diszpécseri pozícióba, a tudnivalókat pedig három hónap alatt egy tanfolyamon sajátítják el azok a szerencsések, akik bekerülnek a rendszerbe. Szerencsések, mondom, de közben azt sem hallgathatom el, hogy a Futárnál dolgozó diszpécserek speciális munkarendben, váltott műszakban dolgoznak, s ha éppen úgy kerül rájuk a sor, hétvégén és ünnepnapokon is szolgálatban kell lenniük, hiszen a tömegközlekedés akkor sem állhat le. Éjszaka öt diszpécser irányítja a tömegközlekedést, akkor ugyanis kevesebb jármű van forgalomban, mint nappal.

Fotó: Éberling András


A teljes cikk a Magyar Kultúra magazin 2024./4. számában olvasható.