Leczo Bence

„Tökéletes másolatok nem léteznek”

„A tudósok nem istent játszanak, hanem próbálják megérteni a létező valóságot” – Dinnyés Andrással a klónozásról beszélgettünk

Kevés annyira félreértett területe van a tudománynak, mint a klónozás. Hatalmas hengerekben nevelt testek, felnőttként születő, gyorsan növő egyedek – mindez azonban távol áll a valóságtól. Hiszen a genetikai azonosság nem jelent érzelmi vagy tudati egységet. Dinnyés András egyetemi professzort, a Biotalentum cég alapítóját, Klonilla, az egér és Tapsilla, a nyúl keresztapját, a Dollyt létrehozó skót csoport későbbi vezetőjét kérdeztük.

A klónozás eredetileg dugványozást, hajtásos szaporítást jelentett – kezdi Dinnyés András. „Valójában klónok vesznek körül bennünket a növények között, de amikor az állatvilágba áthozták a kifejezést, kicsit leegyszerűsítették. Dolly esetében sejtmagátültetéses klónozásról volt szó, ami azt jelentette, hogy egy felnőtt egyed testi sejtjét beültették a petesejtbe, az a petesejt pedig újraprogramozta a felnőtt genetikai anyagot, beindítva abból az egyedfejlődést” – magyarázza a kutató. Úgy véli, a genetikai újraprogramozás sokkal pontosabb kifejezés.

„Azért is rossz a klón megnevezés, mert az emberekben az a tévképzet él, hogy az egy tökéletes másolat, egy hasonmás. A biológia azonban nem így működik. Tökéletes másolatok, pláne ilyen bonyolult rendszerekben, nem léteznek” – jelenti ki a kutató. Hozzáteszi, valójában léteznek emberi klónok. A legtökéletesebb azonosság az egypetéjű ikreké, ők ugyanabból a genetikai anyagból származnak: ugyanazt az anyai és apai DNS-t és kombinációt hordozzák, ugyanaz a mitokondriális DNS, és ugyanabban az anyaméhben, ugyanolyan körülmények között fejlődtek az első kilenc hónapban. Ilyen szempontból a sejtmagátültetéses klónozás kevésbé hasonló klónokat hoz létre. „Ráadásul az egypetéjű ikreknél is tudjuk, hogy születés után elkezdődnek a különbségek, a környezeti hatásoknak köszönhetően változik a génműködés, az epigenetika. Ikervizsgálatok folynak hazánkban is, ha valaki egypetéjű iker, csak javasolni tudom, hogy jelentkezzen” – folytatja Dinnyés András. Az Egyesült Államokban a hatvanas-hetvenes években egymástól külön is örökbe adták az egypetéjű ikreket, ez a szabály szerencsére mára megváltozott. Ilyen esetekben viszont a nagy találkozásnál, harminc-negyven év múlva meg tudták vizsgálni az ikerpár tagjait, egészségi állapotát, preferenciáit. „Egyszerre voltak nagyon hasonlók és nagyon különbözők” – mondja a kutató. Hasonló volt a humorérzékük, az öltözködésük, némely élelmiszer-preferenciájuk, ami azért érdekes, mert különböző környezetben nőttek fel. Házastársaik viszont nagyon különbözők voltak, ahogy az egészségügyi eredményeik is.

A világ első klónozott macskája a Copycat nevet viseli. Első blikkre azt gondolhatnánk, hogy Dolly névadásánál kevésbé voltak kreatívak a kutatók. A klónozni kívánt élőlény emlőmirigyéből származó sejtet ültettek a mag nélküli petesejtbe, és ebből született az első klónozott emlős. A kutatást vezető Ian Wilmut a BBC-nek így fogalmazott: „Dolly egy mirigysejtből származik, és el sem tudunk képzelni lenyűgözőbb mirigypárt, mint Dolly Partoné”. Copycat, bár klón volt, bundájának színében nem hasonlított a donormacskára. A nőivarú klónoknál a két X-kromoszóma kétszeres génkészlete esetében az egyiknek deaktiválódnia kell. Copycat esetében a teknőctarka színért felelős gén járt így. És bár sokan szeretnék elpusztult házi kedvencüket klónoztatni, Copycat példájából is látszik, hogy ugyanaz az állat megismételhetetlen. Barbra Streisand elpusztult kutyájából készíttetett mindjárt két klónt – a róluk készül fotókon azonnal szembetűnik, hogy a két kutya egymással sem azonos. „Ezek 30-50 ezer dollárba kerülő állatok, és soha nem lesznek ugyanolyanok. A természetük hasonló lesz, de nem lesznek ugyanolyan élményeik, más a tanult viselkedésük. Ha valakinek nagyon hiányzik a házi kedvence, megértem, ha érzelmi kötődésből elgondolkodik a klónozáson, de sokkal jobban jár, ha egy menhelyről fogad örökbe egy állatot. Nemcsak rajta segít, de megspórol pár tízezer dollárt is” – jegyzi meg Dinnyés András.

Az emberi reprodukciós klónozás szigorúan tilos. Ez azért helyes – folytatja a kutató –, mert a klónozásnak vannak mellékhatásai, nem mindig tökéletes az újraprogramozás. Egészségügyi következményekkel jár, és egészen nyomasztó lenne részt venni egy olyan klónprogramban, amelynek sikeressége tíz százalék, a többi kilencven százalék elvetél. Nehéz megjósolni, hogy a jövőben lesz-e humán klónozás, de Dinnyés András szerint reprodukciós célokra biztosan nem. Bizonyos módszerek működhetnek, amikor terméketlen személy sejtjeiből lehetne létrehozni spermiumot vagy petesejtet. Ezen kívül ma már több helyen is elfogadottak a háromszülős megoldások olyan anyáknál, akiknek súlyos mitokondriális genetikai hibájuk van. Az ő esetükben a petesejt citoplazmájának mitokondriumait egy donor petesejtből viszik be, így az anya nem örökíti tovább a súlyos genetikai betegséget. Nem igen volt még rá példa, mert csak a nagyon ritka betegségben szenvedőknél engedélyezik. Elvileg az is felmerülhet a jövőben, hogy a petesejtet fiatalabb nők adják, hogy az idősebb embereknek lehessen gyerekük. Világszerte léteznek béranyaprogramok, minden országban másként szabályozva. Hogy a társadalom mit fogad el, idővel változik, így biztosan lesz változás a szabályozásban és a hozzáállásban is.

Állatoknál viszont van gyakorlati felhasználása a sejtmagátültetéses klónozásnak. Az emberi betegségek egy részének megoldása a szervátültetés, de szerencsére a motorosok is egyre jobb védőfelszerelést használnak, az autók is egyre biztonságosabbak – vagyis egyre kevesebb a baleseti donor, nincs elég szív, máj, tüdő és vese, ezekre a szervekre viszont nagy szükség lenne világszerte az életmentő beavatkozásokhoz. Erre a problémára megoldás lehet a xeno-transzplantáció. A sertést genetikailag módosított testi sejtekből klónozva lehet olyan tulajdonságokkal ellátni, hogy a szerveit fel lehessen használni transzplantációkor. „Például sertéshasnyálmirigy-szigetek átültetésével gyógyítható lehet az 1-es típusú diabétesz” – foglalja össze Dinnyés András. Az inzulininjekciók önmagukban sajnos nem elegendőek a gyógyításra, állandóan hullámzik a vércukorszint, időnként kóma közeli állapotba kerülhet számos beteg. Hosszú távon károsodhat a vese, növekszik a stroke-hajlam, sérülnek a kapillárisok, tehát statisztikailag öt-tíz évvel csökken a várható élettartam. Egyelőre úgy néz ki, a xeno-transzplantációnál is jobb megoldás lehet a humán úgynevezett pluripotens őssejtekből előállított hasnyálmirigyszigetek felhasználása. A felnőtt betegből is vissza tudják programozni az őssejtet, és létrehozni belőle egy sejttenyészetet, utána pedig elő tudnak állítani egy mini hasnyálmirigyszigetet. Idén egy nagy amerikai gyógyszercég közölte 12 beteg adatait, akik ilyen beavatkozás után már hosszabb ideje inzulininjekció nélkül tudnak élni. Ez azt jelenti, hogy a közeli jövőben az 1-es típusú cukorbetegség gyógyíthatóvá válhat. „Most indul a cégünknél egy öt–hét éves klinikai fejlesztési program, amely szeretné lehetővé tenni, hogy a magyar betegek is hozzájussanak a gyógymódhoz” – mondja Dinnyés András. Mint mondja, bár a cukorbetegségnél az emberi őssejtek alternatívát jelentenek, olyan esetekben, amikor komplett szerveket kell átültetni, a xeno-transzplantáció előnyben van, az őssejtalapú megoldások csak a távolabbi jövőben jutnak el oda, hogy Petri-csészében működő szívet nevelhessenek.

Fotó: Éberling András