Petőfi-melléklet

Kedves Olvasók!

 

A reformkor nagyságához és jelentőségéhez szinte magától értetődően kapcsolódik egy biedermeier Pest-Buda képe: a polgári miliő térnyerése, a szalonok, a kávéházak társasága világjobbító, nemes törekvéseinek kibontakoztatása. De gyakran elfeledkezünk ennek mindennapi valóságáról, a porról, sárról, trágyáról az utcákon, a nincstelenek áradatáról, akik a jobb élet reményében a nagyvárosba érkeznek, és sokuk nyomorban tengődik. A kor népszerű írója, Nagy Ignác rájuk is figyelt – a hírlapokban megjelent írásai úgy hívnak időutazásra, hogy egy egészen más perspektívából, alulnézetből is látni engedik ezeket az évtizedeket. 

Nagy Ignác olyan dolgokról ír, amelyre a mai olvasó is kattintana, hiszen jól ráérzett arra, mi érdekli az embereket. Meg is élt az írásból – rengeteg írásból. Bár krőzusként emlegették, esetében nem a koktélokat szürcsölgető, felszabadult dúsgazdagságban mérhető a siker, hanem hogy anyagi biztonságot teremtett az éjjel-nappal folytatott írás által. A kor olvasói falták a műveit, mi viszont nem is hallottuk a nevét, amikor a korszak irodalmáról tanultunk. „Nem tartozott a nagy, csak a szerencsés írók közé (s nem tudni, mi ér többet)” – mutat rá Mikszáth Kálmán. Az élhető élet, a jelen idejű népszerűség többet ér, mint az örökkévalóság, a mű maradandó értéke? (Ezt a dilemmát a mai alkotók, akiket kattintásszámokkal, eladási mutatókkal mérnek le kilóra, talán még jobban érzik. Melyik vers tudna versenyezni érzelmi reakciók terén majszoló kisnyulak, hempergő kiskutyák videóival vagy családi tragédiák hírével?)

Petőfiről is írunk – arról, hogyan öltözködött, és hogy ruházatának jellemző darabjai nyomán hogyan mesélhető el ez a rövid, nyugtalan élet a tehetős családból származó, jól öltözött kisdiák történetétől kezdve, a leszerelt katona, a szegényes göncökben lófráló vándorszínész alakján át az ifjú poétáig, aki a Pesti Divatlap élő reklámja, a karján nemzetőrszalagot viselő lánglelkű költőig, a szabadságharc mártírjáig.

Nyersebb történetek ezek, mint amiket mondani szoktunk – csak 16 éven felüli, erős idegzetű olvasóknak ajánljuk.

 

Szeretettel,

Bonczidai Éva

főszerkesztő