Petőfi-melléket

Kedves Olvasók!

Milyen volt a könyvszakma a reformkorban? Kik árulhattak könyveket? A szabadságharc ügyét hogyan segítették a nyomdászok? Hogy fogadták Petőfi írásait a korabeli kritikusok? Kik és miért becsmérelték azokat a műveket, melyek ma a tankönyvekben szerepelnek? Ezeket a kérdéseket járjuk körül a Könyv-lapszám Petőfi bicentenáriumi mellékletében. De felfedjük azt is, ki a megszólítottja két versnek – kinek írta Petőfi A Honderühöz és az Egy könyvárus emlékkönyvébe című költeményeket.

Mindez talán rávilágít arra, hogyan látnak egy kivételes alkotót a kortársai, illetve hogy a történések jelen idejében, mennyire nehezebb megítélni mi az, ami egyértelműen maradandó, és mi számít érdekesnek. A kritikák vitriolos megállapításai, illetve a rájuk adott frappáns válaszok elgondolkodtató lábjegyzetek lehetnek a mai közbeszéd eldurvulásáról szóló vitákhoz, de a siker változékony természetére is rávilágítanak.

A korszak egyik különleges sikertörténete az volt, hogy egy 24 éves fiatalember összegyűjtött verseit tartalmazó kötetet 3000 példányban jelentette meg a magyar nyelvű könyvek ügyét felkaroló kiadó, addig példátlan méretű reklámkampányt rendelt mellé, és még abban az évben mind eladta a köteteket. A kiadó nem kockáztatott – ő is, akárcsak a költő, biztos volt e művek nagyságában és népszerűségében. Egyiküknek ez igazán jóüzlet volt, a másiknak érdemi visszaigazolás, nekünk ajándék.

Szeretettel,
Bonczidai Éva
főszerkesztő