Döme Barbara

„Nyomokban székely furfangot tartalmazok”

Az önteltség az az érzés, amely közvetlenül a hasra esés előtt tölti el az embert

Egy férfi ácsorog a homokórában, miközben a talpa alól folyamatosan pereg ki a homok. Odamegy hozzá az epigon, aki pár perccel korábban egy hatalmas talplenyomatból kászálódott ki. Szevasz, epigon!, köszönti a homokórás fazon, majd vidáman meglengeti a zászlóját. Ez valami vicc?, kérdezi az epigon, mire a másik így felel: nem, ez egy újságcikk, amelybe mindkettőnket beleírtak.

 

Miközben az előbb említett két fazon csodálkozik, az író azon töpreng, hogyan kellene Könczey Elemér karikatúráinak többi szereplőjét is beleszőni a riportba, amelyet éppen most ír. Jó sokan vannak, gondolja, miközben lapozgatja az erős társadalomkritikát sem nélkülöző rajzokat, amelyekből a kolozsvári művész eddigi élete során több mint hatezret készített. Szóval az író erősen töri a fejét, s már-már a megoldás közelébe kerül, amikor kopogtatnak az ajtón. A tessék! felszólításra két férfi lép be a dolgozószobába, az egyik Albert Einstein, a másik foghíjas gereblyét hord a vállán és csupán egy fog virít a szájában. Einstein kacag, és a férfira mutatva azt mondja: ez aztán az összhang. Na jó, jó – mondja az író –, az már leesett, hogy ezek a furcsa figurák mind Könczey Elemér karikatúráiból kerültek ide, de te mit keresel itt, Einstein? A mester széket húz az író mellé, komótosan elhelyezkedik, majd azt mondja: jól jegyezd meg, amit most mondok. „A világon két dolog végtelen: a világegyetem és az emberi hülyeség. Bár az elsőben nem vagyok biztos.”

– Az emberi hülyeség valóban végtelen, de ezt magamra is vonatkoztatom – csatlakozik beszélgetésünkhöz Könczey Elemér karikaturista, grafikus, aki székelyudvarhelyi születésű, de jelenleg Kolozsváron él a feleségével és három gyermekével. – Az ember nap mint nap követ el gyarlóságokat. Véleményem szerint kétféle hülyeség létezik, a nem provokált és a provokált. A provokációval egyébként nincs baj, nem sértegetésként használom, inkább egyfajta oktatásnak, figyelmeztetésnek szánom – szögezi le az ismert karikaturista. Arra is magyarázatot ad, miként kerül Einstein az általa megrajzolt figurák közé. Elmeséli, hogy az imént említett idézetet nagyon szereti, gyakran emlegeti is. A másik mottója pedig így hangzik: „Saját eszményképünkhöz képest jól sikerült karikatúrák vagyunk, hibáink, gyengeségeink megannyi poénjával… Örökös kínban ezek palástolására. Egyetlen esélyünk a decens döntetlenre csak az önirónia és a humor segítségével lehetséges…”

Miközben Könczey Elemér sűrítve tálalja életfilozófiáját, a nem hétköznapi társasághoz egyre több karikatúrafigura csatlakozik. Jönnek a mutáns koronavírusok, a borozgató Facebook-logó, a kis és nagy agyú emberek, a bekötött szemű Iustitia, a like ujjú cumi, a babérkoszorúját a műfogsora mellett tartó veterán és a kő nélkül maradt Sziszüphosz is. Mi ez az egész?, értetlenkedik az író, mire a karikaturista mesélni kezd.

 

A humor a napi rutin része

 

– A rajz pár négyzetcentiméternyi nagyon koncentrált felület. Benne van a téma, az üzenet, értékrend, látásmód, összesűrített vizuális forma és természetesen a poén. Hogy ezt jól meg tudjam csinálni, folyamatosan követni kell, mi történik a világban. Lehet ez politika, közélet, gazdaság, sport, hit, művészet, család, bármi, ami körülöttünk történik. Amíg napi szinten készítettem karikatúrákat a Krónika című napilapnak, a megfigyeléseim egyfajta zajt generáltak állandóan a fejemben. Folyamatosan figyeltem, hogy mi történik körülöttem, a világban és tudtam, hogy arra reagálnom kell. Azzal, hogy egy éve már nem napi szinten csinálom ezt, a zaj átmenetileg megszűnt. Azt érzem, hogy a hátralépés ideje jött el az életemben. Ez a fajta lecsendesedés most nagyon jól jön. Nem azt jelenti, hogy nem figyelek, csak nem mindennap reagálok, inkább elraktározom a történéseket.

 

Mit jelent számodra a humor?

A humor kell az embernek mindennapi szinten, része a napi rutinunknak, a történetünknek. Ahogy napi szinten szükségünk van ételre, italra, levegőre, szeretetre, adrenalinra, úgy humorra is. Ez a mottóm. A humor a szélesen értelmezett kommunikációnkban a kötőanyag. Gondoljunk csak bele, ha találkozunk bárkivel, és a beszélgetés elején elhangzik egy könnyed poén, egy humorosabb mondat, azonnal elmosolyodunk, és az egész találkozás közvetlenebbé válik.

 

A karikaturistának igen éles fegyver van a kezében. Miként szabad ezt használni? A humor mikor segít és mikor árt?

Valóban árthat a humor, ha azt nem megfelelően használjuk. A fekete humorral különösen óvatosan kell bánni. Arra kell figyelni, hogy bár kritizálunk, mégse legyünk igazságtalanok. Amikor én kifigurázok dolgokat, rámutatok hibákra sosem a személlyel teszem azt, hanem az emberi viselkedésmintával. Épp ezért szeretek használati tárgyakat rajzolni a humor forrásaként, hiszen azokat az ember hozza létre és azok által is jól lehet ironizálni. Azt viszont övön alulinak tartom, ha olyan valamit figurázunk ki, amin nem lehet változtatni, legyen az egy emberi adottság, egy társadalmi állapot, egy történelmi jelenség. Ha viszont egy adott dolgon lehet változtatni, azt ki lehet figurázni, lehet kritizálni.

Fotó: Szász Adorján