Leczo Bence

„Mindig szükség lesz olyanokra, akik eligazítják az érdeklődőket az információözönben”

Rózsa Dáviddal, az Országos Széchényi Könyvtár főigazgatójával beszélgettünk

Milyen szerep hárul a nemzeti könyvtárra egy olyan világban, ahol a digitalizáció elnyomja a nyomtatott kiadványokat, és az emberek egyre kevesebb könyvet olvasnak? Melyek az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) legrégibb dokumentumai? Vajon mi került digitális formában a Spitzbergákon található, a végítéletre felkészülő archívumba a nemzeti bibliotéka gyűjteményéből? Rózsa Dáviddal, az OSZK főigazgatójával beszélgettünk.

 

Az OSZK nemcsak könyvtár, de közösségi tér is. Hogyan tud megfelelni az intézmény a 21. század kihívásainak?

Sokszor beszéltem arról, hogy a nemzeti könyvtárnak nemzeti küldetése van, vagyis mindenkihez szólnia kell. Ha komolyan vesszük az üzenetet, akkor az OSZK nem csak a kutatóinké, nemcsak azé az egyetemi hallgatóé, aki eljön a budai Várnegyedbe, hanem azoké is, akik vidéken, határainkon túl, a Kárpát-medencében vagy a diaszpórában élnek. A nyitottság a jó irány. Ha mindenkihez szólni akarunk, akkor minden korosztályt meg kell szólítanunk. A családokat, azokat is, akik nem kutatóként érdeklődnek a nemzet írott öröksége iránt. Érthetően, érdekesen és figyelemfelkeltően kell beszélnünk arról, amit csinálunk. Az itt őrzött kultúrkincsek élvezete és ismerete, a bennük való elmélyedés lehetősége mindenkit megillet. Ha nem digitalizálnánk, ha nem építenénk tartalomszolgáltatásokat, akkor nem tudnánk eljutni a közönségünkhöz. Ha nem lenne állandó kiállításunk, akkor nem lennénk képesek keresztmetszetet adni a magyar írásbeliség történetéről és arról, hogy mit is csinál az Országos Széchényi Könyvtár. Az utóbbi években ezzel foglalkozunk, és a fő cél az, hogy mindenkihez eljussunk.

 

Főigazgatói pályázatában grandiózus terveket vázolt, ám beiktatása napján a koronavírus hozta új szabályok miatt bezárt az OSZK. Megnehezítette vagy megkönnyítette az átalakulást a kényszerzárlat?

A könyvtárosság alapvetően helyhez kötött munka. A távmunkavégzés megszervezésével, elindításával és feltételeinek kialakításával kezdtünk. A pandémiás helyzet erősen előtérbe helyezte az online tartalomszolgáltatásokat – nem csak a könyvtárak esetében. A kultúra az online térbe költözött, mindenki csak virtuálisan tudott életjelet adni magáról. A tartalomszolgáltatásaink fejlesztése felfutott ezekben a hónapokban.

 

Mi a helyzet a pandémia után? Hogyan fogadták az emberek az új platformokat, például a Babits-hagyaték vagy az OSZK plakátgyűjteményének közzétételét?

A Magyar Elektronikus Könyvtár, vagyis a MEK esetében azt tapasztaltuk, hogy másfélszeresére nőtt a látogatottság. Tematikus gyűjteményeket hoztunk létre, hogy segítsük az online oktatást. Jelzi a kultúrára való éhséget, hogy meredeken ívelt felfelé a keresések száma. Az új tartalomszolgáltatások esetében – vagy jelentősebb bővítéseknél – a kezdeti többezres vagy még nagyobb érdeklődés a folytatásban már mérséklődik.

Első új generációs projektünket 2020. június 4-én indítottuk el; azóta több ilyen platform is elkészült, nagyobb volumenű bővítések történtek. A kutatók pedig megtalálják ezeket. A Babits-tartalomszolgáltatás segítségével új kutatási eredmények születtek, monográfiához is felhasználták a közzétett anyagokat. Idén a magyar kultúra napja alkalmából került fel a digitalizált kéziratok közé a Kölcsey-hagyaték, március 15-e alkalmából pedig Petőfi kéziratos hagyatéka, versekkel, levelekkel, rajzokkal, Szendrey Júlia naplójával. Ezt a vonalat folytatjuk, egyszerűen nincs más út. Kötelességünk kultúrkincseinket jó minőségben, jó minőségű metaadatokkal megtámogatva mindenki számára elérhetővé tenni. Virtuális corvina-újraegyesítési projektünkben az egykori Mátyás-könyvtár világban szétszóródott darabjait gyűjtjük össze digitálisan. Minden alkalommal látjuk az elemi érdeklődést a tartalmaink iránt – a következő feladat, hogy ezt meg is tudjuk tartani, vagyis olyan tartalomszolgáltató rendszert hozzunk létre, ahova folyamatosan visszatérnek az olvasók. Előttünk áll a mostani, már kopottas MEK 2.0 húszéves konstrukciójának megújítása és egyéb tartalomszolgáltatásaink becsatornázása. Ez az ernyőportál lesz a MEK 3.0-s verziója.

 

Az OSZK-ban található Közép-Európa legnagyobb és legmodernebb digitalizáló központja. Mit jelent ez a gyakorlatban, mekkora léptékről beszélünk?

Az OSZK több száz millió oldalnyi dokumentumot őriz. Irtózatos mennyiség. Az előző évtizedekben az intézmény lemaradt a tömeges digitalizálás fejlesztésében. Bár jó kezdeményezései voltak, azok nem léptek túl a manufakturális szinten, nem zajlott „tömegtermelés”, tömeges tartalomszolgáltatás. Mindeközben magánvállalkozások elkezdték ezt a munkát. S amikor megérkeztek a gépeink, majd kiépült a digitalizáló központ, még mindig nem volt megfelelő workflow-nk ahhoz, hogy elérjük a kitűzött célt. Ehhez teljesen újra kellett szerveznünk a munkafolyamatainkat, aminek köszönhetően lényegében ugyanazokkal a munkatársakkal, betanítással, átképzéssel megsokszoroztuk képességeinket, és tavaly óta ténylegesen is folyik a digitális tömegtermelés az OSZK-ban. A mostanra elért havi 1-1,1 millió digitalizált oldal már nemzetközileg is értelmezhető szint. 2022-ben hat és fél millió oldallal zártunk, az idei évünk több mint tízmilliós lesz. Terv szerint digitalizáljuk a folyóiratokat, a könyveket és a különleges dokumentumokat, a kódexeket, a kottákat – ezeket a Haydneum – Magyar Régizenei Központtal együttműködésben –, a térképeket és a plakátokat.

Fotó: Éberling András

Könyv lapszámunkban Vendégünk az OSZK címmel találnak rendhagyó rovatot, amelyben további cikkeket olvashatnak az Országos Széchényi Könyvtárban folyó munkáról, értékmegőrzésről, különleges kötetekről.