Dzsubák Tamás

Minden lövéssel közelebb kerülhetünk önmagunkhoz – beszélgetés Kassai Lajos lovasíjásszal

Kassai Lajos teremtette meg a modern kori lovasíjászatot, miután az 1980-as évek végén elkezdte kidolgozni a lovasíjászat szabályrendszerét, majd 1994-től 580 versenyt bonyolított le. A lovasíjászatot 2012 szeptemberében felvették a Szellemi kulturális örökség nemzeti jegyzékébe, majd egy év múlva elnyerte a hungarikum címet. A lovasíjászat 2008-ban bekerült a lovas szakágak közé, és a világon először Magyarországon az egyetemi oktatás része lett. Tavaly Kassai Lajos megalapította a World Federation of Equestrian Archery szervezetet, melynek célja egyesíteni a lovasíjászokat egy hiteles, szakmai alapokon nyugvó, nemzetközi rendszer szárnyai alatt, hogy a sportág bekerülhessen az olimpiai sportágak közé.

– Mi hasznosítható ebből az ősi harcformából a 21. századi embernek?

– Fontos a hagyomány, és az, hogy egy nép megőrizze a kontinuitását a saját múltjával. A hagyománynak védelmi, megtartó szerepe van. Addig biztosítja a közösségnek az élhető és betartható szabályokat, amíg egy új a helyébe nem lép. A tojás jól szimbolizálja mindezt, hisz a héjnak szilárdan kell tartania a belső, még képlékeny életet. Védelmet nyújt, de ha túl szilárd, kártékony lehet, hisz az életképessé vált fióka nem tud kikelni. Nagy probléma lehet, hogy a modernitás már azelőtt feltörné a tojáshéjat, még mielőtt a fióka életképessé válna. Csak úgy lehet előre haladni, ha a múltbéli örökség ápolása és a modernitás megfelelő arányban és megfelelő ritmusban van. Egyébként ezt kevés kultúra tudja zökkenőmentesen véghez vinni.

Miután nem az ősöket követjük, hanem azt, amit ők követtek, mi csak a tartalom bizonyos  részeit emeltük át. Így a lovasíjászat nagyon színes, izgalmas és használható sport, hagyományőrzés és harcművészetté vált a 21. században.

– Hogyan nyilvánul meg ez az elv, hogy nem az ősöket kell követni, hanem azt, amit ők követtek?

– Nem megyünk hadjáratokba. A lovasíjászatnak ma nem az a célja, hogy lerohanjuk ellenségeinket, hanem hogy minden lövéssel egy kicsit közelebb kerülhessünk önmagunkhoz. Amíg a ló a külső világgal való kapcsolatot szimbolizálja, addig az íj egy befelé vezető út jelképe. A kettő elegye adja azt a kulturális közeget, ami lehetővé teszi, hogy a tanítványaim önismeretre tegyenek szert, majd ezt követően fejleszthessék személyiségüket.

– Mitől jó egy íj?

– Fontos a gyorsaság, a pontosság és a rezonancia. Ez a „szentháromság” határozza meg az íj mibenlétét.

– A forma tekintetében mennyire ragaszkodnak a hagyományhoz?

– Igyekszünk az ősi formát követni. Csak a technológia és az anyagok változtak – üvegszállal, karbonnal, műgyantával és a repülőgép gyártásban alkalmazott könnyűfémekkel dolgozunk.

– Hogyan tud kialakítani olyan kapcsolatot a lóval, hogy kentaurként tudjanak létezni?

– Úgy tudok harmonikusan együtt létezni vele, ha nem eszközként, hanem társként tekintek rá.

– Mennyi idő, amíg egy csikó beilleszkedik a társai közé? Hogyan alakul ki a lovak közti hierarchia?

A lovak csordában élnek, hierarchiában, ami a túlélésben segíti őket. És abban, hogy a társadalmuk zökkenőmentesen működhessen. Kialakítanak egy rangsort, amit mindig „újra tárgyalnak”, amikor egy új csikó érkezik. Ilyenkor összeverekednek, összemérik az erejüket, utána az újonc is beáll a sorba. Ez minden olyan állat esetében így van, amelyik csordában vagy falkában él. Az ember is közösségi lény, ő is hierarchiában létezik. Bár az állatok világában nincs annyi hazugság, képmutatás, mint az embereknél. Az ember az egyetlen olyan élőlény, aki egy nálánál hülyébbet is képes követni.

– Egyszer azt mondta, hogy a közönséget mindig be kell vonni a bemutatón, hogy megélje azt, amit ön is.

– A katarzis a lényeg, hogy a közönség átvegyen valamit abból a belső élményből, amit megélek. Ők a formát látják, de ha a tartalmába is belelátnak: a testi, lelki és szellemi állapotomba, amikor a vágtató ló hátán a célba repítem a nyilamat, és átélik ugyanazt, amit én, na, ekkor mondom, hogy a bemutató jól sikerült.

– Emlékszik arra, amikor ezt felismerte?

– Hosszú út vezetett idáig. Egy ideig rosszul csináltam, ezért sokat gondolkodtam azon, hogy milyen technikai megoldásokat alkalmazzak annak érdekében, hogy a közönséget is bevonjam a produkcióba. Olyan is előfordult, hogy egy magas szintű produkciót mutattam be egy falunapon, aztán összepakoltam, a lovat feltettem a lószállítóra, de amikor a helyszínt el akartam hagyni, a nézők egy része odajött hozzám, és megkérdezték, hogy elfogadnék-e egy ételt meg egy italt. Persze, mondtam, ebéd közben pedig érdekes beszélgetés alakult ki. Meséltem nekik a magyar történelemről: elmondtam, hogy csaknem ötven feljegyzett hadjáratban vettünk részt, és hogy a IX. és a X. században a magyaroké volt az egyik legütőképesebb hadsereg Európában. Mindezekről addig nem hallottak, tőlem tudták meg, ezért megkértek, hogy csináljam meg még egyszer a bemutatót, mert az új ismeretekkel gazdagodva, „új szemüvegen” keresztül szeretnék megnézni ismét. Belementem, de persze az ebéd után már nem ment úgy, ahogy szerettem volna, ennek ellenére kirobbanó sikert arattam, mert az emberek olyan hasznos információkhoz jutottak, melyek lehetővé tették, hogy személyessé váljon számukra a produkció.

– Amikor gyerekcsoportokat fogad a Kassai Lovasíjász Iskolában és a lovasíjász sportág központban, hogyan éri el, hogy önre figyeljenek és ne a telefonjukat nyomkodják?

– A cirkusz irányába megyek, a bemutatót nehéz elemekkel kezdem. Van, amikor egy kifeszített kötélen egyensúlyozva lövök, egyszer bal kézzel, egyszer jobb kézzel. Vagy baltával, karddal és tőrrel zsonglőrködöm. Az így megszerzett figyelmet ezt követően pedig a lovasíjászatra irányítom.

– Mennyit változott az utóbbi harminchárom évben a közönség?

– Nagyon sokat. Az elmúlt három évtized alatt testileg, szellemileg és lelkileg is nagy változáson mentek át a fiatalok. Számos olyan betegség van, amelyben csak az idősek szenvedtek, amikor én gyerek voltam. Ilyen a cukorbetegség, a különböző pszichés zavarok és az immunrendszeri problémák, amelyek a mostani fiatalok körében nagy mértékben fellelhetők. Hatvanéves vagyok, de csak harmincévesen hallottam először azt a szót, hogy szénanátha. Addig nem tudtam, mi az. Úgy nőttünk fel, hogy nem voltak immunrendszerbeli problémáink, se fóbiáink. Nem emlékszem olyan emberre, aki egy macskától, kutyától, madártól vagy egy lótól sokkos félelembe került volna. Emellett a szokásuk és a viselkedésük is megváltozott. Amikor egy fiatalokból álló társaság bejön a völgybe, és én kinyitom a kaput, a többségük köszönés nélkül megy el mellettem.

– Mennyit és miben fejlődött a legtöbbet a lovasíjászat az utóbbi évtizedekben?

– Rengeteget. A junior kategóriát nemrégiben egy tízéves gyerek százhetven ponttal nyerte meg. Nekem tíz évre volt szükségem, amire ezt a pontszámot elértem, és ez nem volt azonos a tizedik életévem betöltésével.

– Mitől népszerű világszerte a lovasíjászat?

– Mindenkinek más miatt tetszik. Van, aki a történelmet látja benne, van, akinek a lovak miatt fontos, és van, aki a közösség miatt érkezik. Ahány ember, annyi felől közelít.

– Az egyik interjúban Bárány Ignác könyvéből idézett, aki azt írta, hogy a pedagógusokat meg kell tanítani uralkodni a hajlamaik fölött. Miért tartja ezt fontosnak?

– Bárány Ignác szerint a pedagógusoknak példaképeknek kell lenniük, de amelyik a hajlamai fölött nem tud uralkodni, az példaképpé sem tud válni az őt követő generáció előtt.

– Ennek a jelentőségét a saját bőrén is megtapasztalta?

– Hála a Jóistennek, voltak olyan tanáraim, akik jó példaként szolgáltak. Többek között Popper Pétertől tanultam pszichológiát, aki már azelőtt a példaképem volt, mielőtt a tanítványa lettem. Elképesztő műveltsége, rendkívüli dramaturgiai érzéke és olyan pedagógiai tudása volt, amelyhez hasonlóval kevésszer találkoztam. Dallos Gyula is ilyen példakép számomra a lovas életben, szakmailag és emberileg is, de még hosszasan sorolhatnám.

– Mit igyekszik mindenképp átadni abból a tudásból, amit kapott?

– Nincs olyan, hogy mindenképp át akarok adni valamit. „A kötelet nem lehet tolni.” Van egy átadható tudás, és akit érdekel, eljöhet és megtanulhatja.