Bonczidai Éva

Miért kerülhet egy festmény több száz millió forintba?

Kelen Anna: „Egy férfiportré sokkal kevésbé eladható, mint egy virágcsendélet”

Ő ütötte le a 460 millió forintos hazai aukciós rekordot a Virág Judit Galéria 2021-es téli árverésén. Kelen Anna művészettörténész neve jól ismert szakmai körökben, de immár a nagyközönség előtt is, amióta szakértőként szerepelt a TV2 műtárgykereskedő show-jában, a Kincsvadászokban. Az édesanyja nevét viselő Virág Judit Galéria működéséről beszélgetve arról is szó esett, miért kerülhet egy festmény több száz millió forintba, mi a biztosíték arra, hogy nincs hamisítvány az aukciós tételek között, és honnan bukkannak elő az évtizedeken át lappangó remekművek.

 

„460 millió először, 460 millió másodszor és ha senki többet: 460 millió forint harmadszor” – a Virág Judit Galéria és Aukciósház YouTube-csatornáján ma is megnézhető, ahogy Kelen Anna művészettörténész és árverésvezető szelíd, de határozott hangon bejelenti, hogy elkelt a 42. tétel, a 160 millió forintos kikiáltási árról induló kép, Csontváry Kosztka Tivadar Titokzatos sziget című festménye. A korábbi magyarországi rekord 240 millió forinttal szintén Csontváry műve volt, a Traui tájkép naplemente idején, és szintén a Virág Judit Galéria aukcióján kelt el 2012-ben. 

Virág Judit művészettörténész neve fogalom a hazai képzőművészeti és műkereskedelmi színtéren. Már akkor ő vezette a Kieselbach Galéria, a Nagyházi Galéria, illetve a Blitz Galéria árveréseit, amikor ezt még nemcsak itthon, de külföldön is férfias szakmaként tartották számon.

Virág Judit és férje, Törő István üzletember 1997. május 31-én Mű-Terem Galéria néven nyitottak galériát Budapesten, a Falk Miksa utcában, és egy évvel később már az első aukciójukkal berobbantak a hazai műtárgypiacra, amikor Rippl-Rónai József Zorka kék gyűrűvel című képét 21 millió forintos rekordáron adták el. Sikerük és szakmai hitelességük azóta is töretlen, az évtizedek alatt számos újítást vezettek be, amelyek meghonosodtak és meghatározók lettek a hazai aukciók gyakorlatában.

Kelen Anna gyerekként is láthatta édesanyját e különleges szerepben, sőt ő maga is már kislány korában segédkezett számos árverésen, 2021 óta pedig ő vezeti a galéria aukcióit.

– Mi az, ami az utóbbi bő két évtizedben változott a hazai árverések terén? Miben volt más a Virág Judit Galéria, mint a többi aukciósház?

– A galéria történetét már a kezdetektől meghatározzák az árverési rekordok, de a bevezetett újítások is. A kezdeti sikerek után a 2009-et követően pár nehéz év jött, mert a gazdasági válság hatással volt a műkincspiacra is. Hasonló visszaesést hozhatott volna a Covid is, de hál’ Istennek nem így történt. 2020 tavaszán a járványügyi intézkedések miatt nekünk is zárva kellett tartanunk a galériát, az online árverezéshez viszont még nem volt megfelelő informatikai rendszer, de nálunk azonnal elindult a fejlesztés, az őszi aukción már be is vetettük az online felületet, és sikeresnek bizonyult. Fontos korábbi újítás volt 2011-ben a becsértékes rendszer bevezetése, a nyugati mintát követve az egyes aukciós tételek mellett mi is feltüntettünk egy -tól -ig sávot, amely a kép piaci értékét mutatta. A kikiáltási ár ugyanis mindig alacsonyabb, nagyjából a piaci ár 75 százaléka, így a becsérték fontos fogódzót jelent a potenciális vásárlónak. Mérföldkőnek számítanak a tematikus kiállítások is, kiemelten fontos 2018-ból a Zsolnay-aukció és 2019-ből a kortársaukció, ahol szintén több rekord is született. A pandémia idején honosodott meg a hibrid árverés gyakorlata, amely azóta is megmaradt, tehát most már egy aukción egy időben van személyes részvétel, telefonos részvétel, van, aki vételi megbízást ad, és olyan is, aki online vesz részt, tehát igazából négy platformon lehet egyszerre licitálni. Van, aki az ország legtávolabbi pontjáról vagy külföldről kapcsolódik be.

– Milyen szempontok szerint épül fel egy aukció?

– A hazai gyakorlatban jelentős, hogy az árverés anyagából mindig van kiállítás, készül hozzá egy igényes katalógus, amely mögött alapos feltárómunka áll. A rendszerváltás környékén még nem így történt, az aukciós katalógusban csupán felsorolták, megmutatták a tételeket, de nem egészült ki egy alaposabb művészettörténeti anyaggal. Ma már az aukcióknak tudatosabb a forgatókönyve is, előre végiggondoljuk, hol vannak a hangsúlyosabb tételek, mely művek tartanak számot nagy érdeklődésre. Arra is figyelni kell, hogy az aukció elején legyen az egyik dramaturgiai csúcspont, mert az jó felütés, közben is megfelelő ritmusban és időközönként érkezzen egy-egy különleges darab, és természetesen az árverés végére is egy kiemelt pillanat, jelentős mű van időzítve. Ennek kibontásában is lényeges szerepe van a katalógusnak, ezek a kiadványok egyre színesebbek, az aukciótól függetlenül is érvényes, művészettörténeti albumok sok fotóval, analógiákkal, a korszak széles körű bemutatásával.

– Az igényes katalógusokat is külföldi mintára kezdtétek szerkeszteni?

– A külföldi katalógusok őszintén szólva sokkal szerényebbek, mint amiket itthon akár mi, akár a többi hazai aukciósház ad ki. Kint sokkal tömörebb egy-egy ilyen kiadvány. Amit viszont örömmel meghonosítanánk a külföldi gyakorlatból, de egyelőre még nem tartunk ott, azok a nagyon inspiráló, különleges videók, amelyek egy-egy tételt kísérnek. Ezek a pár perces kisfilmek tökéletesen használják az igényes dokumentumfilmes és a profi marketingfilmes eszközöket, például bemutatnak egy festményt pár percben úgy, hogy megismerjük a korszakot, az alkotót, a művet, mindezt gazdagon illusztrálva. Ezen a téren nálunk van hova fejlődni, de kiadványok tekintetében úgy vélem, az itthoniak sokkal jobbak. 

– Fontos állomásként említetted a kortárs aukciót is. Mit értetek kortárs alatt? Ez mennyire volt ingoványosabb terep a klasszikusokhoz képest? 

– Mi a háború utáni generációt tartjuk az aukciók tekintetében kortársnak, tehát az 1960-as évektől kezdve, és nagyjából a 2010-es éveknél meghúztuk a határt. Ezek az alkotók már végigmentek a kanonizációs folyamaton, de az is nagyon fontos szempont, hogy mi másodlagos piacról dolgozunk, tehát nem közvetlenül a művész műterméből vásárolunk. Akkor rendeztünk kortárs aukciót, amikor azt tapasztaltuk, hogy egyre több kortárs mű érkezik hozzánk, és az akciós tételeink között már elérte nagyjából az egyharmadot. Akkor úgy döntöttünk, hogy itt az ideje, mert van rá kereslet, megjelent egy új vásárlói réteg. Sok tényező együttállása kell ahhoz, hogy a kortárs műveket egyre jobb áron lehessen eladni. Azt is láttuk, hogy külföldön is elkezdtek nagyon odafigyelni az 1960-as 1970-es évek generációjának jelentős magyar képviselőire, például Maurer Dórának lett önálló kiállítása a Tate Modern Londonban, Nádler István alkotását megvették a párizsi Pompidouba, Lakner László képei ott vannak a New York-i Metropolitanben. Nagyon fontos munkát végeznek idehaza azok a galériák, amelyek a művészeket képviselik, kiviszik őket vásárokra, megmutatják a műveiket a nemzetközi piacon. Azért lett fontos az, hogy mi rendeztünk egy tematikus árverést, mert innentől kezdve ezek az árak már transzparenssé váltak, már látszott, hogy mennyiért lehet eladni a kortárs műveket, és nemcsak szóbeszéd volt, hogy X. Y. képéért mennyit fizettek. Ugyanis az olyan galériák esetében, amelyek nem árveréseken képviselik a művészeket, az eladási ár nem publikus, ezért a kortársaukció mérföldkő lett, hiszen az egész szakmának fontos volt. Ugyanakkor befektetésként is jelentős a kortárs: a klasszikushoz képest jóval olcsóbb, de ezek értékében óriási potenciális emelkedési lehetőség van, például a nemzetközi piacon a top kortárs és a top klasszikus árak egy szinten vannak. Idővel ez valószínűleg itthon is ki fog egyenlítődni.

Fotó: Kurucz Árpád