Bonczidai Éva

Az előttünk álló múlt napjai

Böszörményi-Nagy Gergely: Két valódi luxuscikk létezik, a privát szféra és a privát vélemény

Mi dolgunk a szabadsággal? Átszabja-e a jövőt a Metaverzum? Lesz olyan ember, aki nem született és olyan is, aki nem hal meg? Ezekről beszélgettünk a Nonkonform szerzőjével, Böszörményi-Nagy Gergellyel. A jövő olvasókönyve olyan fiatal magyaroknak szól, akik ambiciózusak, kíváncsiak, és a fontos kérdésekben nem fogadják el a vákuumcsomagolt válaszokat. A Design Terminal innovációs ügynökség vezetője, a Brain Bar jövőfesztivál alapítója és a MOME alapítványi elnöke úgy véli, a legtöbb válasz és a legtöbb eszköz, amely a fizikai és szellemi szabadság megőrzéséhez szükséges, a múltban keresendő – már a miénk volt, elfelejtettük, félretettük, leszoktunk róla.

Hogy látod, a szabadság szempontjából melyek lesznek a következő évtizedeknek, vagy akár ennek az évszázadnak a dilemmái?

A dilemma szó talán nem elég erős erre, mert nem írja le azt a küzdelmet, ami előttünk áll. Azt szoktam mondani, hogy a 21. században két valódi luxuscikk létezik: az egyik a privát szféra, a másik a privát vélemény. Mindkettő szorosan összefügg a szabadsággal. Azért luxuscikkek, mert az ezekhez való hozzáférés egyre szűkösebb, az általuk jelentett ajándékot a ma születő generációk már nem kapják meg. Épp ezért az értük tett erőfeszítés sem magától értetődő többé, hiszen olyan kevéssé vannak jelen a mindennapjainkban, hogy absztrakt ideáloknak tűnnek. Ami a magánszférát illeti, Han Bjong Csol (Byung-Chul Han) koreai filozófus találóan ír erről. Bár a titkok és a csend mentálhigiénés szükségletek, de ma állandó összekapcsolódásban, szünet nélküli kommunikációban élünk, amire rátelepszik a transzparencia diktatúrája – szinte semmit sem lehet vagy szabad titokban tartani. Hogy mit eszünk, hol és kivel vagyunk éppen, hogy mit miért teszünk – a privát szféra elpárolgott az életünkből. S ezt már-már természetesnek vesszük, ellenkezés nélkül elfogadjuk. A privát vélemény tekintetében sem állunk jobban, ott a csoportnyomás nőtt sokszorosára az internetalapú médiák térnyerésével. Valami hasonló mindig létezett, most azonban az ember úgy érezheti, hogy ismeretlen emberek sokaságának kell megfelelnie, és minden egyes döntésünket, választásunkat egyfajta fókuszcsoportnak vetjük alá azáltal, hogy mérlegeljük, mennyi és milyen tetszésnyilvánítást fog kiváltani. Ez a csoportnyomás új minősége. E két luxuscikket – a privát szférát és a privát véleményt – ma már csak személyes küzdelemmel lehet megszerezni és megvédeni, amelynek lényege a tudatosság. Ez állandó, mindennapos gyakorlatot igényel, amibe nehéz belekezdeni, mert a fogyasztói döntéseinket, mindennapi rutinjainkat és rituáléinkat egyaránt érinti.

A kép forrása: magánarchívum