Főszerkesztői beköszöntő

Kedves Olvasók!

Az autó és a bicikli kapcsán az érdekelt bennünket, hogyan változtatja meg egy-egy találmány az ember viselkedését és gondolkodását. Azért is érdekes kérdés ez, mert – ahogy az ókori görög tragédiák vagy a Biblia tanításai is igazolják – az ember az évezredek alatt semmit sem változott, ugyanazok a lét nagy kérdései, egészen hasonlóak a félelmeink, fájdalmaink, örömeink, ugyanazok az emberi kapcsolatok buktatói vagy erősségei. Viszont, ha a társadalom viszonyulását nézzük, eltérő viselkedésminták és gondolkodásmódok jellemzik az egyes történelmi korokat. Hogyan érhető ez tetten akkor, ha a közlekedést figyeljük? A mobilitás vágya mióta van ott az emberben? Különös érzés arra gondolni, hogy Kr. e. 312-ben kezdték el a Via Appia építését, és ennek egy része ma is használatban lévő közút, autók közlekednek rajta. Az is elgondolkodtató, hogy több ezer éves találmány a kerék, de csak a 19. században találták fel a biztonsági kerékpárt, majd rá egy évre az automobilt. (John Kemp Starley 138 évvel ezelőtt, 1885-ben készítette el az első lánchajtásos biciklit, 1886-ban pedig Gottlieb Daimler és Karl Benz szabadalmaztatta az autóját.)

Már a bicikli elterjedése is átalakította a társadalom működését, amikor azt eredményezte, hogy kevesebb lóra volt szükség anvárosi hétköznapokban, de igazán jelentős változást a női egyenjogúság terén hozott – nemcsak a nők öltözéke alakult át, hanem a szabadságtapasztalata is, önállóan közlekedhettek és számtalan helyzetben a rátermettségüket bizonyíthatták.

De az elmúlt évszázad emberének világát még erősebben formálta át az autó. Mint köztudott, a Ford T-modell volt az első tömeggyártással készült gépkocsi, és a futószalag segítségével jelentősen rövidült a gyártási idő, ezért az átlagembernek is megfizethető áron tudták kínálni. 1908 és 1927 között 15 milliót gyártottak belőle. Itt időzzünk el kicsit, és képzeljük el azoknak az embereknek az életét, akik szemtanúi voltak ennek az időszaknak. Kezdetben csak a gazdagok hóbortja volt a zajos masina, amely megriasztotta a lovakat, porfelhőt és füstöt hagyott maga után, vagy felfröcskölte a pocsolyát az útjából elhúzódó emberre, állatra, kocsira. Képzeljük el az autóban ülőket is, akiknek bogarak csapódtak az arcukba, rájuk is került sárból, olajból jócskán, komoly izommunkát vetettek be, hogy az úton tartsák a robogó járművet. Eleinte ritkán lehetett automobilt látni, a szemtanúk akár vagánykodhattak is azzal a kocsmában, ha közelről megcsodáltak egy-egy masinát. Aztán egyre több gép érkezett, egyre több boszszúságot vagy akár konfliktust, olykor balesetet okozott. És ebből a kényelmetlenségből, panaszból és szitkozódásból megszületett a világnak egy új arca. Az autók elterjedése miatt ugyanis utakat kellett építeni, szerelőműhelyeket, majd üzemanyagtöltő állomásokat létesíteni, közlekedési szabályokat, aztán törvényeket hozni, nagyot fejlődött a mentőszolgálat, a baleseti sebészet, idővel az autók biztonsági felszereltsége is.

Az autóvezetés vágya világszintű változást hozott: addig talán sosem tapasztalt önfegyelemre nevelte át a társadalmat. Nem inni alkoholt vezetés előtt, átengedni egy gyalogost, bekanyarodni egy utcán, csak mert egy tábla erre utasít, holott valójában előre szeretnénk haladni, elsőbbséget adni másoknak – ezek nem voltak mindig természetesek az úton levőknek. Manapság viszont vadidegenek hatalmas tömege képes adott szabályrendszer szerint, viszonylag fegyelmezetten óriási távokat megtenni. Ez a gördülékenység az egyik hozadéka annak a futószalagnak, amelyet Ford gyárában alkalmazni kezdtek.

Hans-Erhard Lessing A bicikli kultúrtörténete című művében izgalmas víziókat idéz arról, hogyan látta az új közlekedési módokkal ismerkedő ember egykor a jövőt: „A lovak ugyanúgy el fognak tűnni az utcákról, ahogy a legtöbb lóvasút eltűnt. A tökéletesen sima, tudományos elvek szerint lerakott útburkolat ideje következik, amelynek fenntartási költségei a minimumra zsugorodnak, hiszen a lovak patája nem döngöli szét többé. Könnyű, elektromossággal működő járművek tömege fog zajtalanul tovasurranni a szélrózsa minden irányába. Jóformán eltűnik majd az utak minden fülsértő lármája, vele pedig a városlakók nervozitása is.”

Most nézzünk körül a mai világunkban, „a tökéletesen sima, tudományos elvek szerint lerakott útburkolat idején”, amikor már elektromossággal működő járművek is suhannak el mellettünk, sőt az önvezető autó az egyik új fejtörés a fejlesztőknek. Kevesebb lett a fülsértő lárma? Eltűnőben van a városlakók nervozitása? Utólag furcsa és olykor megmosolyogtató, milyen optimista bír lenni az ember a változások jelen idejében. Utólag furcsa és olykor megmosolyogtató, hogy miktől fél, amikor érzi a világ átalakulását.

Ideje számot vetni az optimizmusunkkal és a félelmeinkkel is, mert valószínűleg a következő egy-két évtizedben eldől, milyen lesz az előttünk álló évszázad közlekedése. Egészen más, mint az előzőé volt – ez biztos.

Szeretettel,
Bonczidai Éva
főszerkesztő