Ész
2024./9.
Főszerkesztői beköszöntő
Kedves Olvasó!
Ha meg is érthetnénk egy-egy lényegi összefüggést a mindenség működéséből, mégis sokszor a legnagyobb kérdésünk az, hogy mire gondol a másik. Ezt gyanítottuk, amikor belevágtunk, hogy kiderítsük, mit tekint a tudomány a racionális gondolkodás alapjának, mit árulnak el az agyműködésre vonatkozó vizsgálatok eredményei a morális döntéseink összetettségéről vagy a magunk elé néző töprengéseink céljáról. Találkoztunk kvízmester-reumatológussal, baba- és agykutatóval, tehetségfejlesztéssel, mesterséges intelligenciával és gépi érzékeléssel foglalkozó tudóssal, és ellátogattunk az ország legintelligensebb embereit összefogó Mensa HungarIQa székhelyére is.
De az emberi gondolkodás racionalitáshoz fűződő ragaszkodását jól példázza az alábbi eset is. Az idei Brain Baron, Európa legnagyobb jövőfesztiválján lehetőségem nyílt tesztelni egy kérdést. Sztártudósok a jövőről – Te hiszel még a jövőben? címmel Csányi Vilmos etológussal, Mérő László matematikus-pszichológussal, Domokos Gáborral, a NASA-val is együtt dolgozó feltalálóval és Gelencsér Andrással, az MTA Levegőkémiai Kutatócsoportjának vezetőjével beszélgetett Böszörményi-Nagy Gergely, a fesztivál alapítója. A beszélgetésük zárásaként a közönség is faggathatta az előadókat, ekkor ragadtam meg az alkalmat, hogy megtudakoljam e kivételes professzoroktól, hogy ha megadatna, hogy jövő héten az emberiség választ kapjon egyetlen egy kérdésre, és őket bíznák meg azzal, hogy kiválasszák, melyik legyen ez a kérdés, akkor mit választanának. Ketten azonnal hárítottak, egyikük simán passzolva a kérdést, másikuk magyarázkodva, hogy miért nem szeretné tudni, mit tartogat a jövő. Két válasz azonban elhangzott.
– Miért épp 42? – ez volna Mérő László kérdése, valószínűleg a Galaxis útikalauz stopposoknak című regényre utalva, amelyben a Bölcs Elme ezt feleli a Nagy Kérdésre.
– Azt szeretném tudni, hogy amikor a kutyámhoz beszélek, ő mire gondol – állította Csányi Vilmos, és én elhittem neki.
Napok óta mosolygok ezen. Ha a csodatévő jótündér épp arra jár, akkor a lepasszolt kérdésekkel szembesülve dolgavégezetlenül kellett volna hazakullognia. (Nem tudom, egyáltalán képesek-e kullogni a tündérek.) Vagy a tudósaink javaslatára nem a rák ellenszerét, a globális válságok megoldását vagy az univerzum egyik nagy titkát árulná el az emberiségnek, hanem hogy miért 42 vagy hogy mire gondol Janka kutya, miközben a gazdája beszél hozzá.
Belátom, furcsa bevezető ez a racionális gondolkodás kérdéseire épülő lapszámunkhoz, de ezzel a derűvel ajánlom az itt következő oldalakat.
Szeretettel,
Bonczidai Éva
főszerkesztő
Dsida Jenő
Megint csupa kérdés
Hát nem volt boldogabb az ősi Semmi
az új semminél, mely valaminek
tudja magát?
Miért kellett bágyadt mosolygásainknak
önmagukra ébredniök az élet ágyán?
Miért döngetünk véres ököllel, eszeveszetten
olyan kaput, melynek csak egyik pántja
sok ezer fekete mérföld?
Téli estéken keservesen énekelve,
őseink és dédunokáink hajából
miért fonjuk az élet hosszú kötelét?
Miért faljuk fel egymást
akkor is, ha nem vagyunk éhesek
s miért pattan fel gőggel a gerincünk,
ha végigütnek rajta?
S miért nem akarunk lefeküdni ősszel
hullott levelek közé, mint aszott szemét
a seprű alá?
Nagy kerek szemmel is mért nézünk vakon
a forgószelek tátongó sodrába?
S miért lát kicsivel többet az ember,
ha csöndesen ül egy percig… így…
s behúnyja a szemét?…
Belelapozó
A kiadványból
Szirányi Tamás: Hamarosan el kell dönteni, hogy mi használjuk a mesterséges intelligenciát vagy ő használ minket
Dr. Mérő László: A Mester és Margaritából többet tudok arról, mi a szerelem, mint az egész pszichológiából
Mensa HungarIQa: A szuperintelligens emberek klubja – a bűvös két százalék