Főszerkesztői beköszöntő

Kedves Olvasó!

Ha meg is érthetnénk egy-egy lényegi összefüggést a mindenség működéséből, mégis sokszor a legnagyobb kérdésünk az, hogy mire gondol a másik. Ezt gyanítottuk, amikor belevágtunk, hogy kiderítsük, mit tekint a tudomány a racionális gondolkodás alapjának, mit árulnak el az agyműködésre vonatkozó vizsgálatok eredményei a morális döntéseink összetettségéről vagy a magunk elé néző töprengéseink céljáról. Találkoztunk kvízmester-reumatológussal, baba- és agykutatóval, tehetségfejlesztéssel, mesterséges intelligenciával és gépi érzékeléssel foglalkozó tudóssal, és ellátogattunk az ország legintelligensebb embereit összefogó Mensa HungarIQa székhelyére is.

De az emberi gondolkodás racionalitáshoz fűződő ragaszkodását jól példázza az alábbi eset is. Az idei Brain Baron, Európa legnagyobb jövőfesztiválján lehetőségem nyílt tesztelni egy kérdést. Sztártudósok a jövőről – Te hiszel még a jövőben? címmel Csányi Vilmos etológussal, Mérő László matematikus-pszichológussal, Domokos Gáborral, a NASA-val is együtt dolgozó feltalálóval és Gelencsér Andrással, az MTA Levegőkémiai Kutatócsoportjának vezetőjével beszélgetett Böszörményi-Nagy Gergely, a fesztivál alapítója. A beszélgetésük zárásaként a közönség is faggathatta az előadókat, ekkor ragadtam meg az alkalmat, hogy megtudakoljam e kivételes professzoroktól, hogy ha megadatna, hogy jövő héten az emberiség választ kapjon egyetlen egy kérdésre, és őket bíznák meg azzal, hogy kiválasszák, melyik legyen ez a kérdés, akkor mit választanának. Ketten azonnal hárítottak, egyikük simán passzolva a kérdést, másikuk magyarázkodva, hogy miért nem szeretné tudni, mit tartogat a jövő. Két válasz azonban elhangzott.

– Miért épp 42? – ez volna Mérő László kérdése, valószínűleg a Galaxis útikalauz stopposoknak című regényre utalva, amelyben a Bölcs Elme ezt feleli a Nagy Kérdésre.

– Azt szeretném tudni, hogy amikor a kutyámhoz beszélek, ő mire gondol – állította Csányi Vilmos, és én elhittem neki. 

Napok óta mosolygok ezen. Ha a csodatévő jótündér épp arra jár, akkor a lepasszolt kérdésekkel szembesülve dolgavégezetlenül kellett volna hazakullognia. (Nem tudom, egyáltalán képesek-e kullogni a tündérek.) Vagy a tudósaink javaslatára nem a rák ellenszerét, a globális válságok megoldását vagy az univerzum egyik nagy titkát árulná el az emberiségnek, hanem hogy miért 42 vagy hogy mire gondol Janka kutya, miközben a gazdája beszél hozzá. 

Belátom, furcsa bevezető ez a racionális gondolkodás kérdéseire épülő lapszámunkhoz, de ezzel a derűvel ajánlom az itt következő oldalakat.

Szeretettel,

Bonczidai Éva

főszerkesztő

Dsida Jenő

Megint csupa kérdés

 

Hát nem volt boldogabb az ősi Semmi

az új semminél, mely valaminek

tudja magát?

Miért kellett bágyadt mosolygásainknak

önmagukra ébredniök az élet ágyán?

Miért döngetünk véres ököllel, eszeveszetten

olyan kaput, melynek csak egyik pántja

sok ezer fekete mérföld?

Téli estéken keservesen énekelve,

őseink és dédunokáink hajából

miért fonjuk az élet hosszú kötelét?

Miért faljuk fel egymást

akkor is, ha nem vagyunk éhesek

s miért pattan fel gőggel a gerincünk,

ha végigütnek rajta?

S miért nem akarunk lefeküdni ősszel

hullott levelek közé, mint aszott szemét

a seprű alá?

Nagy kerek szemmel is mért nézünk vakon

a forgószelek tátongó sodrába?

S miért lát kicsivel többet az ember,

ha csöndesen ül egy percig… így…

s behúnyja a szemét?…

 

A kiadványból

A mesterséges intelligencia a létünk és a testünk részévé fog válni

Szirányi Tamás: Hamarosan el kell dönteni, hogy mi használjuk a mesterséges intelligenciát vagy ő használ minket

„Az evolúció nem tervez, hanem gányol”

Dr. Mérő László: A Mester és Margaritából többet tudok arról, mi a szerelem, mint az egész pszichológiából

Az IQ egy mentális tornasor

Mensa HungarIQa: A szuperintelligens emberek klubja – a bűvös két százalék