Király Farkas – a költő, aki túlélte a fejlövést
„Egészen más fokozatba emelte bennem azt, amit az élet értelmének neveznek”
A köd – mintha betakarni készülne annak a napnak az emlékét. Sűrű fehér szálakkal szövi be a Maros-partot, paplant terít a Várhídra. Csak a beavatottak tudják, hogy a tömör fehér ködmasszán túl laktanya áll, benne emlékek apró szilánkokra zúzva, elhunyt katonák lelkei és egy történet arról a tizennyolc éves íróról, aki 1989 decemberében, a romániai forradalom alatt fejlövést kapott. Az, hogy most együtt sétálhatunk a Maros-parton, a Jóisten gondoskodásának köszönhető. Ma is épp úgy ül a köd a városon, mint azon a napon, még a csend is hasonlóan tömör, a Maros lélegzik, talán angyalok szállnak a párafüggönnyel együtt az ég felé.
Nem messze a hídtól, de már lent, a Maros partján egy fa előtt állunk meg, szemben velünk magas, meglehetősen romos épület. Farkas azt magyarázza, hogy ez a szálloda annak idején jó szolgálatot tett a Securitate embereinek, akik innen figyelték a forradalmi eseményeket és adott esetben a mesterlövészek is innen céloztak. A ma már ötvenegy éves költő ezt saját bőrén tapasztalhatta meg. Azt mondja, az az advent neki az újjászületést jelentette, ahogy fogalmaz, Jézussal együtt ismét megszületett.
Fotó: Döme Barbara