Döme Barbara

Kétszáz éve született Az ember tragédiájának írója

Idegenvezetőm, Lucifer – kalandozás a Madách-birtokon

S ha már az imént Lucifer beígért nekem egy izgalmas találkozást egy valódi Madách leszármazottal, úgy érzem, ideje behajtani rajta az adósságát. A csesztvei birtokról nehéz szívvel távozom, de az mindenképpen felvillanyoz, amikor Lucifer elmeséli, hogy Grosschmid Péter nagymamája révén nem csupán a Madách család leszármazottja, hanem nagypapájának köszönhetően a Márai családé is. Úgy érzem, izgalmas beszélgetés elé nézek. Miközben a budapesti találkahelyre igyekszem, azon töprengek, vajon mindenki számára evidens a tény, hogy Madách Imre és Petőfi Sándor ugyanabban az évben, sőt hónapban született? Mindez csak a kétszázadik évfordulójuk kapcsán merült fel bennem, s persze amiatt is, hogy Madách nagyon is kedvelte Petőfi költészetét, sőt jelentős hatást is gyakorolt rá. Arról, hogy találkoztak volna egymással, nem szólnak az írások, de remélem, egyszer Lucifer összehoz egy ilyen beszélgetést a két költő között, még ha csak képzeletben is. S ha már a költőóriások kapcsolatát feszegetem, akkor tisztázzuk azt is, hogyan fonódott össze Madách és Márai családfája. Madách Imre testvérének, Károlynak az unokáját, Alice-t egy Grosschmid Károly nevű férfi vette feleségül, aki testvére volt Grosschmid Gézának, aki Márai Sándor édesapja volt. Szóval így került rokonságba egymással Madách és Márai. S hogy mindezt tisztáztuk, nézzük, milyen emlékei vannak Grosschmid Péternek a Madách nagymamáról. Péter eredetileg vegyész, de már jó ideje kommunikációval foglalkozik, rádiózik, és időnként maga is ír. Olvastam, nem is rosszul. Nem csodálkozom rajta, hiszen a Madách és Márai vér sem válik vízzé. Beszélgetésünk elején elmeséli, hogy Az ember tragédiáját számtalanszor olvasta és látta, a kedvenc szereplője pedig Lucifer. Próbálok rezzenéstelen arccal figyelni, miközben erről beszélgetünk, s közben körülnézek, Lucifer barátom vajon itt tartózkodik-e a közelben. Persze, hogy itt van, a bárpultnál ül és valamilyen piros italt szürcsölget. Kajánul vigyorog, amikor ránézek. Na ugye, ugye, mondja.

– Gyerek voltam, amikor számomra ez az egész Madách rokonság kiderült – meséli Grosschmid Péter. – Persze tudtam, hogy Madách Imre nagy költő volt és ő írta Az ember tragédiáját, azt is összeraktam, hogy a nagymamám is Madách, tehát rokonok lehettek. Négyéves koromtól jártam rendszeresen Csesztvére, olyankor kimentünk a temetőbe is, ahol több Madách el van temetve. A rokonokról tehát tudtam, de valójában Madách Imre nem volt nálunk mindennapi beszédtéma, természetes volt, hogy mi a Madách család leszármazottai vagyunk. Nem dicsekedtünk vele, mint ahogyan ma se tesszük. Édesapámtól hallottam ezt a mondást, ami nagyon igaz: „Az az ember, aki az őseivel dicsekszik, olyan, mint a krumpli. Ami értékes belőle, a föld alatt van.”

Hogy ez mennyire igaz, az is bizonyítja, hogy Grosschmid Péterről sokan még a közvetlen környezetében sem tudják, milyen felmenői vannak, nem dicsekszik vele, persze, ha kérdezik, szívesen beszél róluk, mint ahogyan azt most is teszi. Ahogy forog köztünk a szó, az is kiderül, hogy nagymamája, Madách Alice édesanyja Buttler Matild volt, akinek családjáról Mikszáth Kálmán a Különös házasságot írta. Péter azt is elárulja, hogy a családi legendárium szerint Madách Imre azért költözött Alsósztregováról Csesztvére, mert édesanyja, Majthényi Anna nem kedvelte feleségét, Fráter Erzsébetet, emiatt súrlódások is voltak a két asszony között. Csesztve egyébként eredetileg Majthényi-birtok volt, ma is két kúria található itt. Az egyik az egykori Majthényi-udvarház, ma polgármesteri hivatal, a másik, amelyik a dombtetőn áll, a Madách-emlékhely. Péter mosolyogva mondja, hogy a helyiek ma is kastélyként emlegetik a Madách-kúriát, pedig az csak egy udvarház, ami ráadásul anno kisebb volt, mint manapság, ugyanis az egyik szárnyat már jóval Madách Imréék távozása után építették hozzá. A költő csak azután tért vissza Alsósztregovára, miután a házassága megromlott. Öccse, Madách Károly ezután kapta meg a csesztvei birtokot. A ház mai formája az ő tulajdonlása alatt alakult ki.

Fotó: Éberling András