GRIMM-MESÉK
Jelenetek Grimm Vince rajzoló, sakkmester, szépműkereskedő regényes életéből
1
Bécs, a schönbrunni kastély, Vieux Laque-terem. 1809. május 15.
Napóleon, továbbá francia és osztrák titkárok, tolmácsok, udvaroncok.
– Ma-gyia-vok… qu’est-ce que c’est que ça?
Egy zsinóros mentét viselő kék szemű fiatalember ugrik Napóleonhoz, és egy másik papirost nyom a kezébe:
– Pardon, inkább ezt… Ez a francia változat.
Napóleon jobb kezét újra a mellényébe illesztve ellenőrzi az utókornak szánt pózt a padlóig érő schönbrunni tükörben, majd a camera obscura felé fordulva (és az optikán keresztül immár fejjel lefelé látszódva) olvasni kezdi a kezébe nyomott szöveget:
– Hongrois! Le moment est venu de recouvrer Votre indépendance…
Az imént látott szőke fiatalember, Johannes Batsányi előbb néma ajakmozgással, majd egyre hangosabban fordít:
– Eljött az a szempillantás, mellyben visszanyerhetitek régi függetlenségteket. Fogadgyátok el a békességet mellyet ajánlok: maradgyon-fenn egész épségben Országotok és szabadságotok; maradgyon-fenn Hazátoknak Constitutiója… vagy ne mondjunk inkább itt alkotmányt?
A császár már nem figyel rá, a fényrajzolat elkészültét sem várva meg energikus lépésekkel robog át az egymásba nyíló termeken, a Kék kínai szalonon, a Porcelánszobán… A titkárok, tolmácsok, segédtisztek futva követik, megpróbálják lejegyezni és rögtön le is fordítani a párhuzamosan diktált kiáltványokat és leveleket, de többnyire belezavarodnak. Hangzavar, kapkodás, egyedül Napóleon ura a helyzetnek.
– Les États du Pape sont réunis à l’Empire français. La ville de Rome…
Egy copfos parókás tolmács szinkronban fordít, így alig lehet érteni valamit az egyszerre hangzó mondatokból:
– A pápai államok egyesülnek a Francia Birodalommal. Róma városát, amely oly híres a nagy emlékeiről, amelyekkel … izé… tele van, és a kereszténység első székhelye, császári várossá… nyilvánítjuk…
Napóleon föltépi egy újabb terem ajtaját:
– Qu’est-ce que c’est?
– Wunder…kammer … egy ilyen … Cabinet de curiosités … arra való, hogy…
Napóleon meg sem hallgatva a válaszát, már a következő levelet diktálja:
– … on pourrait aussi avoir une orangerie au rez-de-chaussée, en place des galeries ouvertes actuellement, que l’on fermerait en hiver pour les transformer en orangerie…
Egy másik tolmács kétségbeesetten próbálja tartani vele a lépést:
– …A földszinten, a jelenleg nyitva tartó galériák helyén is lehetne egy ilyen izé… narancsház, amit télen bezárnánk, hogy izé… narancs…
Napóleon a wunderkammer tárgyai közt menetelve visszatér a magyarokhoz szóló kiáltványt diktálásához:
– …Hongrois, voilà ce que Vous demande l’Europe entière, qui Vous regarde: Voilà ce que je Vous demande avec elle…
Batsányi lelkesülten fordít:
– Magyarok! Ez az, amit Európa tőletek vár, mely most reátok néz. Ezt kívánom tőletek én is…
Második szinkrontolmács, aki elakadt az előző levél lejegyzése során:
– izé… en orangerie…?
Napóleon (tört magyarsággal):
– Oui. Narancs. d’accord? … Na-rancs-sár-ga…
Batsányi közbevág, de a saját szerepéből sem esik ki:
– a színe az… narancs…gyülekezzetek azért össze Rákos mezejére, régi Őseitek szokása szerint; tartsatok ott igaz nemzeti gyűlést! és adjátok tudtomra végzéseiteket!
Napóleon (a Wunderkammer egyik tárgya előtt hirtelen megáll):
– Et qu’est-ce que c’est ici?
A titkárok, a tolmácsok és az udvaroncok (kórusban és a hirtelen fékezéstől egymásnak ütközve):
– A török?
– Török!?
A titkárok, a tolmácsok és az udvaroncok (egymás szavába vágva):
– Oui… török… sakkozó… magyar… von Kempelen… invention… egy gép… en fait… automata… Wolfgang… hongrois… feltaláló… Farkas… joueur d’échec… pipázik… egy basa… ce n’est pas une pipe… hát izé… aki… ami… sakkozik…
– Le Turc mécanique! Szóval ez volna az!? Holnap… demain? … Oui, akkor holnap itt megmérkőzöm vele.
Napóleon testőreitől követve elviharzik.
Hosszú, döbbent csend. Az osztrák lakájok, tolmácsok és udvaroncok, akik mostanáig folyamatosan beszéltek és mozogtak, földbe gyökerezett lábbal állnak. Majd suttogva, egymás szavába vágva kezdenek beszélni.
– Uraim, von Kempelen… a freimaurer… magával vitte a sírba a titkot… azóta a masina csak úgy tud sakkozni, ha elbújtatunk benne valakit.
– Ebben? De hisz az csak egy törpe lehet.
– Az, törpe. Herr Allgaier sakkmester és igen kicsiny. Ő szokott bemászni, hogy onnan mozgassa a basa karjait.
– Hát legyen Allgaier úr… meg vagyunk mentve…
– Johann Baptist Allgaier sajnos kereket oldott a megszállók… úgy értem, francia vendégeink megérkezése előtt.
– Ha mondhatok valamit…
– Ő Johann Batsányi, ungarischer Dichter.
– Magyar költő vagyok, de ne rólam legyen szó. Tudok valakit, nem törpe, hanem kisfiú. Sakkozó csodagyermek. Láttam, ahogy szimultánt adott a Naturforscherekben, az ősz tudósok között. Nem akadt köztük egy se, de talán egész Bécsben nincs olyan, ki nyerni tudna ellene. A neve Grimm…
– …a kis Vincenz. Vincenz Grimm. Láttam én is játszani. Nyolcéves, talán kilenc … Elfér a gépben biztosan.
Illusztráció: Orosz István: Chess anamorphosis
(rézkarc, papír, tükörhenger)
A teljes cikk a Magyar Kultúra magazin 2024./7. számában olvasható.