Döme Barbara

Generációk nyomában – könyvmolyok, rajongók és a digitális világ

Ki irányítja ma az olvasókat: a könyvtáros, a TikTok vagy a szív? – Dr. Glózer Rita egyetemi docenst kérdeztük

Petőfi Sándor a koltói kastély előtt áll, és épp azt magyarázza, hova nézzünk, hogy megpillantsuk azt a bizonyos bérci tetőt. Alig huszonnégy órája jött ki a Szeptember végén című verse, most azon pörög, hogy minél több rajongója megismerje a művét. Nem titok, hogy a kortársak közül neki van a legnagyobb követőtábora. Ügyesen csinálja, minden nap élőzik a TikTokon, és szórja a posztokat Instára. Tegnap is élőben olvasta fel a verset, aztán Júliával együtt megmutatta a Teleki-kastély minden szegletét a követőinek. Ömlöttek a lájkok, záporoztak a kommentek. Júlia most a háttérben áll egy tablettel, és azt mondja: Sándor, csak így tovább, már Arany is bekövetett minket! Azon nem lepődöm meg, hogy a huszonéves költő pörgeti a TikTokot, de hogy Arany is fenn van? Álmomból a telefonom csengése ébreszt. Bosszankodom, mert hallani akartam a költő legújabb versét saját előadásában.

 

Gyerekként folyton arról ábrándoztam, hogy egyszer valami csoda folytán találkozhatok Petőfi Sándorral, aki dedikálja majd nekem valamelyik kötetét. Azt képzeltem, hogy a könyvtár polcai között létezik egy titkos időalagút, ahová egyszer csak betévedek és eljutok a reformkorba. Már négyévesen megtanultam olvasni, és attól kezdve csak könyvvel a kezemben láttak a barátaim. A könyvtár mellett laktunk, s ahogy lett egy kis szabadidőm, már rohantam is át, hogy újabb könyvet kölcsönözhessek. Nem volt YouTube, sem Facebook, nem voltak influenszerek, de Ibolya néni, a könyvtáros jól ismert, mindig ajánlott valami ízlésemnek megfelelő olvasnivalót. 

S bár nem sikerült megtalálnom a könyvtári időalagutat és nem beszélhettem sosem Petőfivel, meggyőződésem, hogy ha élne napjainkban, egészen biztosan kiemelkedően sikeres lenne a digitális platformokon is, legyen szó videós vagy rövid szöveges formátumokról. Az ő példája azt mutatja, hogy az irodalom iránti rajongás már a 19. században is meghatározó eleme volt az írói sikernek.

 

Generációk „játszóterei”

Alig ocsúdtam fel petőfis álmomból, máris izgalmasnak ígérkező interjúra készülök. Az érdekel, hogyan változtak az olvasói és rajongói szokások a digitális tér megjelenésének hatására, és miként érinti ez a különböző generációkat. Édesanyám nyolcvanegy esztendős, néhány éve megtanulta használni a közösségi médiát. Főként a Facebookon van jelen, egész nap böngészget, olvassa a posztokat. S bár azt hittem, beszippantotta őt is a digitális világ, e-könyvet nem hajlandó olvasni, csak kizárólag hagyományos köteteket vesz a kezébe. Íróként én már elfogadtam a digitalizált irodalmat, de olvasóként magam is inkább a nyomtatott kiadványokat részesítem előnyben. Szóval Petőfi TikTok-videójából hamar a valóságba csöppenek, Dr. Glózer Rita médiakutatóval, egyetemi docenssel készülök interjúzni. Néhány percnyi beszélgetés után számomra nem kérdés, hogy sikerült az egyik legérdekesebben és legközérthetőbben „mesélő” kutatót megtalálnom, akinek a témával kapcsolatos lelkesedése engem is hamar magával ragadott.

– Hogyan fejlődtek az irodalmi művek köré szerveződő rajongói megnyilvánulások a közösségi média megjelenésével? – kérdezem a kutatót.

– Ebben a médiatérben azok a rajongói csoportok kerülnek jobban reflektorfénybe, amelyek jelen vannak a közösségimédia-csatornákon. Tudjuk, hogy a közösségi médiának határozott generációs szerkezete van, hiszen az eltérő korosztályokhoz tartozó felhasználók eltérő közösségi hálózatokat preferálnak. A legújabb, nemrég felbukkant és népszerűvé vált felületeken mindig a legfiatalabbak vannak jelen. Következésképpen a rajongók között ezek a korosztályok sokkal intenzívebben, nagyobb létszámban és láthatósággal jelennek meg az online térben. Ebből az is következik, hogy melyek azok az irodalmi szegmensek, amelyek manapság a rajongás tárgyává válnak. Nyilvánvalóan azok, amelyek ennek a korosztálynak az ízlését és igényeit elégítik ki. Ez pedig látható módon és némiképpen logikusan nem feltétlenül a klasszikus magas irodalom, hanem nagyrészt a young adult műfaj, amelynek olvasóközönségébe ma már a fiatal harmincasok is beletartoznak. Ez a fiatal felnőtteknek szóló irodalom, amelyen belül a populáris, könnyedebb olvasnivaló kétségtelenül nagyobb mértékben van jelen. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a manapság születő magas irodalmi művek befogadása vagy rajongói csoportjai ne lennének jelen, csak nem ez áll igazán az előtérben. Azt látom, hogy az igényesebb, magas irodalmat fogyasztó közönség inkább a felnőttek, középkorúak vagy idősebbek közül kerül ki. Ennek a korosztálynak a leggyakrabban használt közösségimédia-beli közege a Facebook. Itt időnként hírt adnak magukról olyan olvasói csoportok, olvasóklubok, amelyek valószínűleg offline működnek, de valamilyen módon mégis megmutatják magukat az online térben is, akár csak egy poszt formájában, bejelentve, hogy „Ma is összegyűltünk, ezt olvastuk.” Tehát ennek a hagyományosabb olvasói-rajongói működésnek is van egyfajta lenyomata az online térben. Ha azonban arról a korosztályról vagy szegmensről beszélünk, amely ténylegesen a közösségi médiában valósítja meg rajongói tevékenységeit, akkor egyértelműen a tinédzser kortól a fiatal felnőttekig terjedő generációs tartományt kell említenünk.

Miközben Dr. Glózer Rita beszél, eszembe jut, hogy ha Petőfi átjönne a könyvtári időalagúton 2024-be, bizony nem sokat értene abból, amiről az egyetemi docenssel beszélgetünk. Nyilván először részletesen elmagyaráznám neki, mi is az a közösségi média, aztán hagynám, hogy ő is kérdezzen a szakértőtől. Talán éppen így és ezt a kérdést tenné fel a maga provokatív stílusában Dr. Glózer Ritának: 

– Mondják, hogy a közösségi platformok is úgy vénülnek, mint az emberek, és amit tegnap a fiatalok birtokoltak, ma már az idősebbek uralják. Igaz-e, hogy a Facebook mára a múltnak beszél, és a TikTok meg az Insta az ifjak új játszótere? S miért is van ez így?

(Lefordítva: Ön szerint valóban ennyire jelentős a különbség a közösségimédia-platformok között a különböző generációk használati szokásait tekintve? Mennyire igaz az, hogy a Facebook elöregedett, és a fiatalabb generáció inkább a TikTokot és az Instagramot részesíti előnyben? A szerk.) 

– Ezek nyilván nem ilyen éles határok, de kétségtelen, hogy a közösségi oldalaknak nagyon erős generációs mintázatuk van. Érdekes megfigyelni, hogyan kapcsolódik a YouTube, az Instagram és a TikTok az irodalomhoz és az irodalom iránti rajongás alakulásához. Az irodalommal kapcsolatos rajongói tartalmak készítése tulajdonképpen a YouTube-on kezdődött, ahol a „booktuberek” gyártottak videókat – már nagyjából tizenöt éve, hogy az első ilyen tartalmak megjelentek. A 2010-es évek vége és a 2020-as évek eleje között ezeket a videókat főként a húszas éveik elején járó korosztály készítette, ahogy azonban ők idősebbé váltak, és újabb generációk érkeztek, a hasonló tartalmak az Instagramra költöztek. A legfiatalabb korosztályok pedig ma már a TikTokon posztolnak ilyen tartalmakat. Érdekes, hogy mindhárom platformon megjelentek olyan témacímkék, mint a „Booktube”, a „Bookstagram” és a „Booktok”, amelyek segítik az érdeklődőket az ilyen bejegyzések megtalálásában. A hashtagek egy-egy tartalomhalmazt jelölnek, ami a címke révén könnyen kereshetővé válik.

Fotó: Hubay-Németh Natália