Döme Barbara

Feladatunk megmutatni, hogy milyen gazdag a kulturális hátterünk

Egy zenekar születése – avagy az Eredő útja a tengeren túl

A Zeneakadémia felé tartok, három tehetséges fiatallal találkozom, akik negyedik társukkal együtt – aki most éppen Kolozsváron tanul – a közelmúltban tértek vissza az Egyesült Államokból, ahol alaposan megmártózhattak a népzene világában. Na jó, most kissé leegyszerűsítettem, hogy a négy diák – R. Török Anett, Dezső Attila, Mohácsy Lőrinc és Rostás Áron – mit is keresett a tengeren túl, de ígérem, mindjárt részletesen elmesélek mindent, meg persze a mesémet is befejezem.

Előtte azonban azt szeretném kideríteni, mi az, amit ez a négy huszonéves fiatal megtanult a Kentucky állambeli Morehead State University Center For Traditional Music népzenei tanszék falai között. Merthogy ott jártak, mi több, ott töltöttek el kilenc rendkívül intenzív és termékeny hónapot a Petőfi Kulturális Ügynökség jóvoltából, ugyanis egy különleges program részeként négyüket választották ki arra, hogy az Egyesült Államokban fejleszthessék népzenei és az ahhoz kapcsolódó tudásukat. A kiválasztásban Ferenczi György, Pintér Zsolt, Singer Dávid, Kovács Norbert „Cimbi”, Pál István „Szalonna” és Both Miklós vett részt. Ám mielőtt belevágtak a nagy kalandba, zenekarrá kellett formálódniuk, amiben neves magyar zenészek voltak segítségükre. R. Török Anett lett az énekes, akinek javaslatára Eredő névre keresztelték a bandát. Lőrinc, a bőgős, mosolyogva mondja, eleinte nem értette, hogy Anett miért akarja valamiféle matematikai fogalom után elnevezni a zenekarukat, de aztán ráébredt, hogy zenésztársa az eredőre másképpen gondol, mint ő, hiszen minden eredetére, vagy ha úgy tetszik, születésére, az őserőre utalt, amikor ötletként bedobta ezt a fogalmat. Az aztán célba is talált, s a szakértő zenészek által összeválogatott társaság végül Eredő zenekar néven indult el az Egyesült Államokba. 

Fotó: Kurucz Árpád