Zoób Kati

Divatlexikon

A popkultúra a divatdiktátor

A huszadik században a divat nemcsak tükrözte, de befolyásolta is a kor szellemét, amelynek a kulturális és politikai történések és az egyéni viselkedések is ihletet adtak. Az első stílusközvetítők, a hollywoodi filmek, színházak és divatmagazinok helyett ma azonnal elérhetjük a közösségi médiát, a filmsorozatokat, az influenszereket, vagyis az egész online világot. Vajon ki kíváncsi még a kifutókra, amikor ihletet lehet meríteni a telefon képernyőjéről is? A populáris kultúra erős hatással van az emberek többségére, különösen a fiatalokra, a technológiához értő és az Instagram-generáció nagy része ebből tájékozódik, befolyásolva ezzel számos életmódtrendet, köztük a divatot is. 

 

De vajon miért ad millió ember rengeteg pénzt azért, hogy ugyanolyan táskája legyen, mint egy világsztárnak? Mitől alakul ki az emberek megszállottsága a legújabb „It” dolog iránt, ráadásul nemcsak a hírességek tárgyai, hanem az élelmiszerek, a zene, a divat, az utazás, sőt politikai iránt is? A popkultúra kíváncsiságot ébreszt az emberekben, mert amikor valami friss és exkluzív, akkor annak jóváhagyásra és érvényesítésre van szüksége. A digitális forradalom a popkultúra szubjektív megközelítéséhez vezetett. A közösségi média hatalomra kerülésével azonnali választ kaphatunk bármilyen trendre vagy popkulturális eseményre. A közönség pillanatok alatt képes megbuktatni egy trendet vagy relevánssá tenni azt. Aktuálisan rendkívül izgalmas idők járnak: a popkultúra, a divat és az egymást befolyásoló emberek szimbiotikus kapcsolata új, izgalmas trendeket hozott. 

 

A huszadik századi divatról joggal mondhatjuk, hogy a popkultúra része, mert magába foglalja azokat az attitűdöket és ötleteket, amelyek a kultúra fő áramlataiba tartoznak. A sorozatként megjelenő regények voltak a popkultúra legkorábbi képviselői. A 19. században, a folyóiratokban és újságokban részenként megjelenő írások népszerűvé váltak és megteremtették a közös kulturális élményt. A 20. század elején a mozi forradalmasította a popkultúrát, új, a tömegek számára is elérhető szórakozást kínálva. A divat pedig, mint a társadalom tükre, azonnal reflektált, kialakította az új trendeket és értékeket, amelyek aztán folyamatosan tükrözték az egyes évtizedek reményeit és félelmeit.

A dübörgő 20-as évek, a „Roaring Twenties” megteremtette a tömegfogyasztást, a harlemi reneszánsz pedig újradefiniálta a művészetet és a kultúrát. A második világháború után a növekvő gazdaság, a jólét és a technológiai újítások táplálták a popkultúra robbanásszerű fejlődését, elhagyva a viktoriánus korszak kiegyensúlyozott szellemiségét. A nők felhatalmazva érezték magukat, hogy új minőségét sugározzanak, az 1920-as években a szavazati jog megszerzése és az első világháborút követő hatalmas társadalmi változások következtében. A forradalmi szabadságra épült minden újdonság, legyen szó a divatról vagy az erkölcsről. A jazz és a hollywoodi filmipar jellemzően befolyásolta a divat fejlődését. A „fiús” stílus és a lapos mellű, derekat eltüntető flapper ruha, a rövid frizura, a cloche sapka és a fejpánt lett a szabadság megjelenítője. Jellemzően a férfiöltözet ihletette a dolgozó nő ruháinak praktikusságát, a partiruhák stílusát pedig elsősorban a fiatalok körében népszerű jazzkultúra hatása alakította ki. A gyöngyökkel és rojtokkal díszített darabok egyszerre tükrözték a kecses nőiességet és a meggondolatlanságot. 

1930-ban kezdődött Hollywood igazi sikertörténete, melynek eredményeként a popkultúrát és benne a divatot leginkább a filmvilág, a filmsztárok stílusa befolyásolta. A 20-as évek fiús stílusával ellentétben a 30-as években inkább a női test szépséget ünnepelték a hosszú, karcsú sziluettekkel. Az amerikai tőzsdekrach és a nagy gazdasági világválság drámai következményekkel járt, mégis meghökkentően elegáns új divat született. A filmikonok, mint Joan Crawford, Bette Davis és Jean Harlow, elbűvölően leomló selyemruhákban kápráztatták el a közönséget. A „karcsú szépség” lett a mottó, a ruhák ismét hosszabbak, de ezúttal testre simulóbbak és feszesebbek lettek. Nyúlánk testet és széles vállakat alkottak az esti programokon viselt szőrmegalléros kis kabátkákkal. Összességében a popkultúra ebben az évtizedben a hollywoodi csillogás reprezentációja volt. 

Az 1940-es években a második világháború hatására a divatipar is racionalizálta a költségvetését. Férfiak ezrei harcoltak a háborúban, és óriási szükség volt nők munkaerejére, akik a fizikailag megterhelő munkákhoz még „kazánruhákat”, kezeslábasokat viseltek. Ez a stílus nemcsak azért vált népszerűvé, hogy a nők férfiasabbnak és erőteljesebbnek tűnjenek, hanem azért is, mert kényelmes volt. Általánossá váltak a széles szárú, munkaruhára emlékeztető nadrágok, blúzok, blézerek, a rövidebb és szűkebb szoknyák, a minták eltűntek, a legtöbb nő a józanabb, praktikusabb öltözeteket és az egyszerűbb színeket választotta a mozi ihlette gazdagság helyett. Még a hírességek is lazábban öltözködtek, az erősödő feminista mozgalmak ruháit pedig hamarosan utánozni kezdte a világ. Párizs mellett New York City is divatközponttá vált. 

Fotó: Katti Zoób Divatház
Bézsenyi Zsolt