Vig György

Balázs Klári és Korda György slágerei generációkat kötnek össze

„A mi dalaink arra valók, hogy egy férfi és egy nő összesimuljon, táncoljon, a szövegeinkre csókolják meg egymást, és essenek szerelembe”

A Beatles berobbanásakor már országszerte ismert volt Korda György, aki idén januárban ünnepelte a 86. születésnapját. Pályafutása elején még a világvevő rádiókészülék volt a szórakoztatóipar csúcsa, amikor elkezdtek együtt énekelni Balázs Klárival, már kazettás magnetofonnal vették fel a számaikat a rajongók, ma pedig trendi rapperekkel készítenek videóklipeket, és a szinte percenként változó online világban is tartják a lépést a fiatalokkal. Azt mondják, egyetlen titkuk van: a szeretet.

 

Az 1950-es évek végén hogyan lett hivatásos énekes?

Korda György: Volt olyan álmom, hogy színész leszek, de hamar kiderült, hogy az énekesi pálya lesz az enyém. Igazából akkor indult el a tanulási folyamat, amikor a rádióban fölfigyeltek rám, és meghívtak a stúdiójukba. Már 1958-ban elkezdtem énekelni, és valahogy eljutott a rádióba a hír, hogy van egy fiatal srác, aki most kezdett és tehetséges. Azt mondták, jöjjön el a rádió stúdiójába, elkezdjük tanítani, ha sikeres lesz, akkor felvételt is csinálunk vele. Így kezdtem 1959 elején a rádió stúdiójában tanulni, ahol Balassa P. Tamás volt a művészeti vezető, Turán László a zeneelméletet tanította, Romhányi József a szép magyar beszédet, Horváth Tivadar a színpadi mesterséget és Vécsei Ernő volt az állandó napi tanárom. Akkor még nem úgy működött a pálya, mint ma, hogy az utcáról besétál valaki egy tehetségkutatóba, és attól kezdve sztár lesz.

 

Parádés névsor, de honnan tudták, hogy egyáltalán énekel?

 

Korda György: Azt hiszem egy rendezvényen vettek észre, aminek az volt a címe, hogy Kit hozott a Mikulás? Egy csomó fiatal ismeretlen énekes és énekesnő lépett fel az akkori sztárokkal együtt.

 

Mikor készült az első nyilvános hangfelvétele?

 

Korda György: Akkoriban Bágya András vezette a rádió könnyűzenei osztályát, a felesége, Hollós Ilona pedig neves énekesnő volt. Bágya András javasolta, hogy csináljak egy duettet a művésznővel.

 

Nem volt megilletődve?

 

Korda György: Mit gondol? Akkor én egy 18 és fél éves ismeretlen srác voltam, a hölgy pedig országos sztár, valahol 40 és 50 között. Amikor először találkoztunk és bemutatkoztam neki, azzal kezdte: Mondja, Korda, hol vette ezt a sárga pulóvert? Mondom, édesapámtól kaptam. Nagyon randa – vágta rá, tehát rögtön bedöngölt a földbe.

 

Melyik volt az első saját dala?

 

Korda György: Az első ismert dalom az volt, hogy Mennyi szép lány él itt Pesten, az első óriási slágerem pedig, amivel igazán népszerű lettem, Nádas Gábor, Fülöp Kálmán szerzeménye, a Szeretni kell, ennyi az egész.

 

Ezt én is dúdolgatom néha, az édesanyám egyik kedvenc slágere volt gyerekkoromban.

 

Korda György: El tudja képzelni azt, hogy az első rádiófelvételem idején az volt a szokás, hogy amit a mikrofonba énekeltük, azonnal ment is adásba? Nem volt arra lehetőség, hogy először stúdióban felvegyék, aztán javítgassák. Bumm! Be az éterbe! Ha ott valaki hibázott, akkor baj volt.

 

Hogy sikerült az elmúlt 67 esztendő alatt megőrizni saját stílusát, hiszen azóta rengeteget változott a világ és a zeneipar is?

 

Korda György: Eleinte nem is volt saját stílusom. Úgy énekeltem, ahogy gondoltam, és bár sikerem volt, de az a „Korda-stílus” nem volt még benne igazán.

 

Az mikor született meg?

 

Korda György: A hatvanas évek közepén jöttem rá, amikor az olasz dalokat kezdtem énekelni, hogy a hangi adottságaim sokkal többre predesztinálnak, minthogy csak egyszerű táncdalokat adjak elő. Ahhoz komoly hang kellett, hogy a nagy olasz slágerekkel ki merjen állni az ember. Így kezdődött el igazából az a világ, amelyet képviselek, ami mostanra persze sokat változott, hiszen Klárikával együtt immár 45 éve, egy saját, modernebb stílust képviselünk.

 

Talán a hatvanas-hetvenes évekről még érdemes lenne beszélni.

 

Korda György: Például arról, hogy elvittek két évre katonának, aminek akkoriban nem feltétlenül örültem. Igaz, hogy a második évben már a Honvéd Művészegyüttesnél voltam, de egy évig fektettek, vécét pucoltattak, minden volt.

 

Hogy viselte?

 

Korda György: Eleinte nagyon nehéz volt, hiszen akkoriban énekesként fürödtem az éjszakákban meg a sikerben, és azt hittem, hogy enyém a világ. A seregben viszont gyorsan megtapasztaltam, hogy nem vagyok különb senkinél, megtanultam, hogy van barátság, van szeretet, van segítség. Azt, hogy én ma így tudom szeretni az embereket, tulajdonképpen a katonaságnak köszönhetem.

Fotó: Zsolyomi Norbert