Bonczidai Éva

„Az evolúció nem tervez, hanem gányol”

Dr. Mérő László: A Mester és Margaritából többet tudok arról, mi a szerelem, mint az egész pszichológiából

„Az evolúció kontármunkát végzett, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az érzelmek kuszasága” – fejti ki dr. Mérő László, amikor a racionális gondolkodás és az érzelmek működéséről kérdezem. Különleges alakja ő a hazai tudományos világnak, publicistaként véleményvezér, tudománynépszerűsítőként karizmatikus előadó, aki szórakoztató példákkal, aforizmákkal teszi felismerhetővé az emberi gondolkodást meghatározó jelenségeket. Matematikus, pszichológus, játékfejlesztő, aki olyan cégeknek dolgozott, mint a Nokia vagy a Walt Disney, és már évtizedekkel ezelőtt is foglalkozott a mesterséges intelligencia kutatásával. Ez irányította figyelmét az emberi agy működésének megismerésére.

 

– Miért kezdett el foglalkoztatni a racionalitás vizsgálata?

– Főleg azért, mert matematikusként és mérnökként az ember úgy gondolja, hogy a dolgok racionálisan megoldhatók. Ha van valami probléma, akkor neki kell állni logikusan végiggondolni, és szerencsés esetben kijön az eredmény. Ez lehet, hogy igaz, de hogy általában nem így csináljuk, az majdnem biztos. Amikor elkezdtem pszichológiával foglalkozni, akkor szembejöttek velem ilyen irányú kutatások eredményei, amelyek elismeréseképpen jóval később, 2002-ben Daniel Kahneman pszichológus közgazdasági Nobel-díjat kapott. Kahneman a viselkedési közgazdaságtan egyik megalapítója. Már a hetvenes években egy kifejezetten virágzó kutatási téma volt a döntéshozatal, a közgazdászokat azért kezdte el érdekelni, mert azt feltételezték, hogy az a bizonyos Homo economicus pontosan kiszámolja, mi a jó neki, a költségek és a hasznok figyelembevételével egy optimális döntést hoz. A közgazdászok is belátták, hogy ez túl ideális szemléletű emberkép, és ezt az elméletet gyakran nem igazolta vissza a valóság. Kahneman eredményében az volt a különösen érdekes, hogy nagyon jól előrejelezhető, nem racionális gondolkodásmintákat sikerült igazolnia. Olyan helyzeteket, amelyekben következetesen nem racionálisan cselekszünk, nem racionálisan gondolkodunk. Ez azért volt érdekes, mert a közgazdászok mindig is nagyon féltek attól, hogy bármit, ami nem racionális, beengedjenek a gondolkodásukba. Attól tartottak, hogy ez káoszhoz vezet a gazdaságban és a politikában – valójában az instabilitástól féltek. Kahneman eredményeiből viszont kiderült, hogy ez nem feltétlenül vezet káoszhoz, és rámutatott, hogy az is racionális dolog, ha figyelembe vesszük azt, hogy nem vagyunk racionálisak. Ezért célszerű olyan közgazdasági modelleket építeni színtisztán racionális elvek alapján, amelyek figyelembe veszik, hogy időnként bizonyos dolgokat hajlamosak vagyunk eltorzítani: például nem érezzük igazán, hogy a nagyon kis valószínűségek mennyire kicsik, a nagyon nagy valószínűségeket pedig rendszeresen alulbecsüljük. 

– Téged is a döntéshozatal érdekelt?

– Korábban mesterségesintelligencia-kutató voltam, és érdekelt, mit csinál ez a kis gömbölyű komputer itt, a két fülünk között. Ezt a pszichológusok vizsgálják, ezért kezdtem el pszichológiával foglalkozni. Nem véletlen, hogy nem lélektant mondtam, mert azzal a papok foglalkoznak, és nem is eredménytelenül. Ők abból indulnak ki, hogy van lélek, amely vagy elkárhozik, vagy üdvözül, háboroghat, és esetleg megnyugtatható. A pszichológia szakot viszont elvégezheted úgy, hogy egyszer se hallod a lélek szót. Mert a pszichológia nem a lélekkel foglalkozik, hanem az agy működésével. Gondoltam, a pszichológusok tudásával felfegyverkezve majd folytatom a mesterségesintelligencia-kutatást, de annyira érdekes dolgokat találtam, hogy itt ragadtam. 

Fotó: Kurucz Árpád