Balázs Géza

A vasút romantikája

Milyen előjelei vannak annak, hogy valakiből vasútmániás lesz?

 Melyek a vasútbarátok jellemző tulajdonságai, szokásai? Honnan ered a vasútromantika, vasútnosztalgia? Egy mélyről fakadó, misztikus érzés nyomába eredtünk.

Kezdjük nyomozásunkat azzal, milyen jelek mutatják, hogy valakiből vasútbarát lesz. Gyanús jel, ha a kisfiú vagy a kislány kisvonatra vágyik. És ha megkapja, akkor telekacskaringózza sínekkel, vasúti őrházakkal a nagyszoba szőnyegét, sőt az egyik sínpár még az asztal alá is bekúszik. Ha egyszerű tologatós mozdonyt kap, akkor sistereg, ha villanymozdonyt, akkor gyorsít-lassít, előre szaladtat, tolat, vagonokat kapcsol, ütköztet, kisiklat. Utóbbi sajnos egészen profi mozdonyvezetőkkel is megtörténik olykor.

A fejlődő gyermeknél érdemes fölfigyelni arra, hogy menynyire megragadja a vasút, különösen a mozdony látványa. Vidéki gyermekeknél a városi villamosnak és a felsővezetékes trolibusznak is ilyen hatása van. Egyszerű, olcsó és nagyon megragadó gyerekprogram a villamosozás, különösen a vezető mögött állva. Minél régebbi a villamos, minél kevesebb rajta a technika, annál érdekesebb. A régi villamosok vezetőinek egyszerű forgószékük volt, és kezükkel előre-hátra fordították az indítókart, ezzel gyorsult vagy lassult a jármű. Volt idő, hogy az ajtók nem központilag nyitódtak és záródtak, az első ajtót a villamosvezető kézzel nyitotta ki.

Gyanús jelnek számít még az is, ha a gyermek a Széchenyi-hegyi Úttörő-, a rendszerváltás utántól Gyermekvasúton nemcsak utazni szeret (nincs olyan gyerek, aki ne imádná gyermekvasutat), hanem szívesen lenne ott gyermekvasutas. A MÁV egyik legcsodálatosabb találmánya a gyermekvasutasság, nincs olyan képzett PR-os, aki ennél jobbat ki tudna találni.

Fotó: Kurucz Árpád