Bonczidai Éva

„A Balatonnál is azzal áltatjuk magunkat, mint globális szinten, hogy majd a tudomány megoldja – hát nem”

Gelencsér András: Ha valami mégis reményt keltő, az éppen a természet megújulási képessége

A klímaváltozás már nem megállítható, és a túlfogyasztás miatt néhány évtizeden belül a civilizációnk elkerülhetetlenül összeomlik – állítja Gelencsér András vegyész-légkörkutató, a Pannon Egyetem rektora. Fontosnak tartja, hogy a szélesebb közönségnek is közvetítse a tudományos kutatások eredményeit, ezzel is tudatosítva a szemléletformálás sürgető szükségességét.

Füstbe ment bolygó című kötetében Gelencsér András közérthetően foglalja össze, hogy az emberi tevékenységek összessége milyen aggasztó változásokat idéz elő a légkörben. Az Ábrándok bűvöletében – A fenntartható fejlődés korlátai című könyvében – amelynek kapcsán nemrég konferenciát rendezett a Pécsi Tudományegyetem Filozófia Doktori Iskolája és a veszprémi Pannon Egyetem Éghajlatváltozás Multidiszciplináris Nemzeti Laboratóriuma – kifejtette azt is, hogy a folyamatban lévő energetikai technológiaváltás, a dekarbonizáció a vágyott időléptékben nem kivitelezhető, mert nincs meg a nyersanyag-fedezete.

Ezt a kérdést nem mostanában kezdte vizsgálni a tudomány: a „Célunk a közös gondviselés és felelősség az emberiség jövőjéért!” törekvés jegyében alakult meg 1968-ban a Római Klub, a kutatóik már a hetvenes évek elején jelezték, hogy a vég nélküli növekedés valamikor a 21. század közepe táján az erőforrások korlátaiba fog ütközni, emiatt a növekedés megáll, majd az erőforrások kimerülése miatt még a rendszer fenntartása sem lesz tovább biztosítható, és az összeomlás elkerülhetetlenül bekövetkezik.

Gelencsér András egy családi program hatására kezdte behatóbban vizsgálni, hol tartunk most ebben a viszonylatban: 2014-ben két gyerekével a bécsi Természettudományi Múzeumba látogatott, ahol az egyik kiállítás a modern élet számára nélkülözhetetlen fémeket mutatta be külön tárlókban, ásványi előfordulásukat, bányászatuk és feldolgozásuk technológiáját, felhasználási területüket mindennapi tárgyakkal illusztrálva. „Minden tárló fölött volt egy számláló, ami azt mutatta, hogy a tervezett felhasználási ütem mellett az adott nyersanyag ismert készletei mennyi idő múlva fognak kimerülni. Legnagyobb megdöbbenésemre egyetlen tárló fölött sem szerepelt 25 évnél hosszabb idő” – olvashatjuk a könyv előszavában.

A Balaton kapcsán a tó jövőjéről kérdeztük, és az ennek nyomán felmerülő válaszai tökéletesen leképezték azt a problémahalmazt, amely alapján Gelencsér András korábban a fenti, aggasztó állításait megfogalmazta.

 

A Balaton jövőjét milyennek látja?

Az éghajlatváltozást nem lehet Magyarországtól elvonatkoztatni, a globális folyamatok mindenhol hatnak. Magyarország – mint a kontinens belsejében lévő ország – az éghajlatváltozásnak jobban ki van téve, az átlaghőmérséklet növekedése a globális átlaghoz képest itt magasabb.

Fotó: Éberling András